Barni híradó

Azt hiszem most már nagyon gyorsan telnek a hónapok majd, és nagyon mozgalmasak is lesznek. Barni hihetetlen ütemben fejlődik, napról napra többet tud. Azt gondolná az ember, hogy amikor egy kisbaba megtanul pl önállóan felülni, akkor heteken, de legalábbis napokon keresztül tökéletesíti majd a technikát, és szép lassan megy majd neki egyre könnyebben. Nos ez nem így van, sőt! Barni közvetlenül a nyaralás előtt felállt -írtam is róla - délelőtt még nyögvenyelősen mászott és kapaszkodott fel az apján, mindez a mutatvány estére már úgy ment, mintha mindig is ezt csinálta volna. Ennek a hónapnak a legnagyobb eseménye, hogy Barni ül - azt szoktam mondani, hogy olyan peckesen, mint Csekonics báró - és fel is áll, főként mellettünk, belénk kapaszkodva. Ha pedig fogjuk a kezét néhány lépést is megtesz!

Na de lássuk szép sorjában! Ezt a hónapot augusztus 4-i méreckedéssel kezdtük. Barni 7610 g, és 71 cm volt, a buksijára már 45 cm-nél nagyobb kalap kell:o))

Így néztünk ki a hónap első napján:

Mozgás: azt hiszem ez a hónap leginkább mozgásfejlődésről szólt. Az oly nagy lépésnek tartott kúszás után már nagyon vártuk az újabb mutatványokat. A felülés már régóta készülődött, és végül a nyaralás alatt valósult meg. A nagy nap, amikor már teljesen önállóan ment augusztus 18-a volt, 2-3 nap alatt pedig teljesen természetessé vált. Azóta pedig állandóan ül, sokszor alig tesz meg fél métert újból felcsücsül, majd fordul kettőt a tengelye körül és ismét csüccs. Aztán ott van az állás is! Hát igen kérem Barni felállt. Azért meg kell jegyeznem óvatos duhaj az én kisfiam, egyelőre ugyanis ránk mászva teszi ezt, a bútorok mellett felkapaszkodik, de inkább csak térdepel. Persze, ha megfogjuk a kezeit akkor lépeget. Na de nem akarok vezetgetős anyuka lenni, ki tudja mikor indul el majd magától, lehet, hogy félévbe is beletelik még, addig meg az én derekamnak annyi lesz. A kis kezei továbbra is nagyon ügyesek, egy ujjal forgat, tekerget, húzogat...stb. Kerekek, zsinórok, golyók minden mennyiségben jöhetnek!

Evés: Érdekesen alakult Barni evési szokása is. Szerencsére az étvágya nem hagyott alább és a kíváncsisága is viszi az új dolgok felé. Egyik esti fagyizásunkkor kapott ő is egy tölcsért, Először csak forgatta, de amikor Boci azt mondta neki, hogy hamma-hamma, rögtön tudta mit kell csinálni, be is csócsálta az egészet. Most már simán megy, ha a kezébe adunk valamit, akkor azt szépen megeszi, legyen az keksz, sajt, banán, buláta vagy puffasztott rizstallér. A nyaralás alatt simán lopkodott a tányérunkból paradicsomot, de adtunk neki kenyeret is. Ennek ellenére a főzelékét csak akkor eszi meg, ha teljesen homogénre turmixolom. Próbáltam adni neki 8 hós kortól adható üveges kaját, amiben már voltak apróbb darabok, és nem ette meg, csak akkor, ha összeturmixoltam. Érdekes, hogy a vizes üvegén egyik nap elfogadja a csőrt és azzal is iszik rendesen, más napokon meg csak cumival hajlandó inni. Ki érti ezt? 

Fogzás: Nos ebben Pocak nem tankönyvi eset, ezt persze nem bánom. Elméletileg 3-4 hetente jönnek újabb fogacskák, ezzel szemben mi még mindig csak kettőnél tartunk. Bár úgy nyáladzik, mint egy angol buldog és mindent a szájába töm. És ott vannak az ismeretlen eredetű hőemelkedéses napok, vagy a néha-néha hígabb kaki. Ezt mind a fogzás számlájára szokták írni, mégsem látszik semmi sehol a szájában. Az alsó kettő azonban teljesen kibújt, nagyon tud vele harapni:o)))

Beszéd: atttyatyatya, tatatata, apapa, babaaaba, neeee, óóóóóóóóóó, hööhhöööhö alapszavak már Barni szókincsében. Imád a a saját tükörképének magyarázni az előszobában, olyan jól elbeszélgetnek ők ketten együtt:o)) Azt hiszem teljesen tisztában van a NEM szó jelentésével, ha valami olyat csinál, amit nem szabad mindig mondom neki, hogy nem és közben ingatom a fejemet. Néha utánozza is. Szóval a tiltásra egy pillanatra megtorpan, majd huncut mosollyal tovább próbálkozik. A hónap végén, azt hiszem éppen a keresztelő napján elkezdett ó betűt formázva csücsöríteni, és a hozzátartozó hangra sem kellett sokáig várni. Mindehhez néha nagyon komoly arcot vág, miközben természetesen tele vannak a kezei ezzel-azzal.

Alvás: Barni továbbra is háromszor alszik napközben, és egyre hosszabbakat, reggeli után közel 1 órát, aztán ebéd előtt van, hogy 2 órát is, és uzsi előtt megint 1 órát. Na persze ez a nyaralás alatt kissé felborult, izgatta, hogy sokan voltunk körülötte és ő sem akart kimaradni semmiből, vagy a strandon babakocsiban nem tudott mélyen aludni - résnyire mindig nyitva volt a szeme. Így tehát olyan jól sikerült az ágyba szoktatás, hogy szinte csak ott tud jót aludni. Éjszaka továbbra sincs gond, bár ebben a hónapban sokszor megszólalt éjjel légzés figyelő! Ez valószínűleg annak tudható be, hogy folyt egy kicsit az orra, és néha el is dugult neki. A hónap utolsó napjaiban kétszer is kihagyta délutáni alvást, ma sem tudom miért! Talán hamarosan átáll a napi két alvásra.

Ebben a hónapban igazi nagy esemény a nyaralás és a keresztelő volt az életünkben, ezekről külön is írtam. Azt kell mondjam sokkal könnyebb az életünk mióta tud önállóan mozogni, nem nyávog egy hangon egész nap! Úgy látszik elég röghöz kötött a gyerekem, már ami az alvást illeti, másrészt borzasztóan társaság függő, nagyon jól érzi magát, ha sokan vesszük körül, és vannak gyerekek is. Ma már a séta Duna parton kevésbé köti le, mostanában a forgalmas kereszteződésbe járunk nézelődni, fagyizni. A repülőgépeket szinte 1 másodperc alatt kiszúrja az égen. Tanítgatom pápázni és tapsizni, de egyelőre nem sokszor mutatta meg még tudományát.

Fotóink ebből a hónapból:

Újból eltelt 1 hónap, és Barni immáron 3/4 éves. Nagyon fura, hiszen most volt féléves! Úgy elillant ez a 3 hónap, hogy nocsak!

Most pontosan a szülinapon mentünk tanácsadásra. Totál kikerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy mit mutat a mérleg, 8090 g! Nem gondoltam, hogy lesz 8 kg, mert ugye a múltkor másfél hónap alatt hízott alig 40 dgk-ot, most meg 4 hét alatt majdnem fél kilót. Kivételesen hosszra nem mérték meg, sőt a buksiját sem, ezért itthon én próbáltam meg a lehetetlent. Nem könnyű feladat, mert úgy forog, mint egy grillcsirke a nyárson. Végül valamivel sikerült őt lekötnöm, így azt hiszem elég pontosan meg tudtam őt mérni, 73,5 cm-re taksálom. Buksi körméretet már nem vettem, nem volt újabb nyugodt pillanat. 

A tanácsadáson gyorsan elmondtam miket tud már, ülni, állni, és inkább kúszni. A fogak számát bemondásra elhitték nekem, Pocak ugyanis úgy összeszorította a száját, hogy egy véső is kevés lett volna hozzá. Akaratosságból 5-öst kapott a doktornénitől. Míg várakoztunk leültettem egy kis székre a gyerekeknek szánt asztalhoz, amin volt egy játék. Barninak ez nagyon tetszett, így amikor el kellett szakadnia tőle, úgy visított, mint akit nyúznak. Persze a rendelőben hamar megvigasztalódott, mert a dokinéni odaadta neki a sztetoszkópját - én hiába mondtam, hogy rossz ötlet! Szóval azért is ment egy hiszti. Ettől eltekintve minden rendben a gyerekkel, 10 perc alatt végeztünk is. Legközelebb majd 29-én kell jönnünk.

Ma kimaradt a délutáni alvás! Miért? Nem tudom, talán ez, talán az.

Egy órán keresztül próbálkoztunk, végül a hálószobában én is lefeküdtem vele. Ez is csak 5 percig volt hatásos, utána elkezdett pofozni és a képembe vigyorgott, majd az ágy széle felé vette az irányt, úgy kellett horgásznom. Végül negyed 5-kor feladtam.

Komolytalan lenne egy alkalomból messzemenő következtetést levonni, de végül is Barni holnap 9 hónapos lesz, így nem lenne meglepő, ha a napi 2 alvásra állna át. Most, hogy így beállt a napi 3, jó lenne valami új feladat nekem:o))) 

Végül az esti séta közben aludt kb félórát. De mi lesz holnap?

A keddi napunk szuper volt! Tízórai után Kismaros felé vettük az irányt. Ki kell használni, amíg itt vannak az uncsitesók! A szombati 5 után, kedden 7 gyerek vette birtokba a kismarosi kertet. Igazi nagyfiúk is voltak, a 10 éves Vince, és 8 éves ikerpár, Flavio és Amadeusz!

Barni végig olyan jól eljátszott, hogy szinte szavát sem hallottuk. Jelzett, ha éhes vagy álmos volt. Egyébként pedig ment egész nap, kúszott fél métert, majd felült, játszott valamivel, majd továbbment és ismét felült. Na kérem, ez ára már a legnagyobb természetességgel megy! Hagytam, hogy kússzon mindenfelé, így jól megrángatta Bogi kutya szőrét, de majdnem beállt a kapuba védeni, mikor a fiúk fociztak:o))) Késő délután Barbaráék is megjöttek és végre megismerhettük Márk babát is, aki másfél hónappal fiatalabb Barnusnál. Nagyon furcsa volt őt a karomban tartani, hiszen súlyra nehezebb, mint Barni, de még nem forog úgy mint egy grillcsirke a nyárson.

Barni annyira lefáradt a bandázásban, hogy szerintem a Verőce táblánál bealudt és akkor ébredt fel, amikor leparkoltam. Elég későn értünk haza, de az útközbeni alvás segített, hogy a fürdés azért még játszós legyen. Utána azonban KO! Barni reggel 7-kor kezdett dünnyögni:o))) Most már ezt is tudom: banda kell, banda kell!!!

Uncsitesók! Csütörtökön még jövünk útra való puszit adni és bandázni egyet!

Szombaton Danit és Barnit megkereszteltük! Mivel tavaly Dani keresztelője nem jött össze, adta magát a dolog, hogy egyszerre kereszteljük a fiúkat. Egyébként is Dani keresztszülei Bocival mi lettünk, és mi is Katát és Wolfgangot kértük fel erre a feladatra. Nem csináltunk nagy fakszint a dologból, csak a szűk család, illetve legkedvesebb barátnőm családostul. 

A szertartás egyszerű volt, a templomban sem volt rajtunk kívül más. Nem kértük ugyanis, hogy mise keretében legyen a keresztelő, hiszen azt gyerekek kevésbé bírták volna. Szombaton 11 órakor a kismarosi templomban gyűltünk össze. A fiúk tulajdonképpen jól bírták, Dani végig teljes odaadással figyelve az atyát ült az ölemben. (Nagyi szerint lehet, hogy focista pap lesz belőle:o)) Barni eleinte élvezte, hogy a hangjától visszhangzik a templom, a szertartás azonban a délelőtti alvásidejére esett, így kisebb nyüszivel vészeltük át. A keresztvizes kancsót majdnem kikapta az atya kezéből és a gyertyalángba is mindenképpen bele akart nyúlni. Barni keresztszüleinek nehezebb feladata volt, mint nekünk, hogy a gyereket kordában tartsák.

Az ünnepi ebédet aztán a kismarosi Patak vendéglőben költöttük el. Jobb választásunk nem is lehetett volna, kellemes volt a kerthelyiség, finomak voltak az ételek és még játszósarok is volt a gyerekeknek. Az igazi buli azonban ebéd után következett Nagyiék kertjében! A gyerekeknek - voltak öten (sorban a majdnem 5 éves Áron, a 4 éves Ádám, a 2 éves Nórika, a másfél éves Dani, és a majdnem kilenc hónapos Barni) ez maga volt a kánaán, medence, homokozó, jó nagy udvar ...stb Nekünk felnőtteknek pedig a diófa adott árnyékot a sütihez és kávéhoz, valamint a jó beszélgetésekhez.

Apropó süti! Már hónapokkal ezelőtt megszületett a fejemben a gondolat, hogy csinálok két tortát a fiúknak, na persze úgy is mi ettük meg. Estéken keresztül böngésztem a recepteket a neten. Mindenképpen marcipán bevonatút és/vagy cukormázasat akartam csinálni. Anya segítségemre volt, mert a 2 tortát megsütötte és hozta, nekem csak a töltéssel és a díszítéssel kellett törődnöm. Tudom, hogy sokan a családból hülyeségnek tartották az egészet, egyszerűbb lett volna rendelni valamelyik cukrászatból, de nekem ez nagyon fontos volt. Leginkább az, hogy én készítettem el, és bár nem lett olyan szép mint egy cukrászé, de szívemet, lelkemet beletettem. Finomnak pedig tuti finomak voltak, ez biztos!

A fiúk sok szép ajándékot is kaptak eme nagy nap alkalmából, a "dabda" mester Danit focikapukkal örvendeztettük meg, Barni pedig markolót, dömpert, építőjátékot kapott. Nagyi pedig a három fiúunokát jelképező "jómadarakat" festett. Barni nagyon élvezte a délutánt, pancsolt is, de alapjában véve jól eljátszott a takarón vagy azon kívül. Mászott, kúszott, majd felült, jól megrágott mindent. Egyszerűen élvezte, hogy sokan voltunk körülötte. Jól el is fáradt estére, és még véletlenül sem szundított volna egyet az autóban hazafelé. Anyukám megfürdette, amikor hazaértünk és úgy kidőlt, hogy másnap reggel fél hétig egy mukkja se volt.

Sok-sok ilyen szép napot szeretnénk még! Ilyen volt ez a nap képekben:

Ma megérkezett anyukám a keresztelőre. Persze azonnal beállt főserpának Barnihoz, aki ezt maximálisan ki is használta. Ma anya ette, cserélte a pelusokat, és játszott vele egész nap. Hihetetlen mit műveltek ezek ketten! Anya feküdt a szőnyegen a nappaliban, Barni pedig úgy nyúzta mint egy pankrátor. Közben persze folyamatosan magyarázott és csorgatta a nyálát. Tortakészítés közben néha-néha rájuk néztem, és röhögnöm kellett rajtuk! Barni ezer kezével, nyálával és mindenével anya arcában volt, aki ezt hagyta, nyögött hozzá, ami csak még inkább lázba hozta Barnit.

Délután pedig a Corában anya beültette őt egy olyan 100-assal működő autóba. Naná, hogy azonnal kormányt ragadott. Akárki ment feléjük, csak nevetett. Barni alig látszott ki az autóból, de irtó nagyokat kurjongatott és úgy tekerte a kormányt, hogy azt Schumacher is megirigyelte volna.

A nap végén pedig a közös fürdés sem maradhatott el:

Óóóóóóóóó! A fejem melyik részére tegyem a továbbiakban szükséges ezer szemet?

A nyaralás alatt Barni ugyebár megtanult felülni. Na ez itthon is nagy szám, kiegészítve azzal, hogy fel akar állni mindenhol. Egyelőre még csak a térdepelésig jut, de... Még ebből a pózból is lehet zuhanni. Egyfolytában a székek és az asztal alatt van, valamibe kapaszkodik és próbálkozik, majd kicsavarodik a kis keze és már el is dőlt. Koppan a parkettán a buksija és eltörik a mécses. Én meg rohanok, mint egy félőrült és próbálom megmenteni. Vagy kapaszkodik a TV szekrény fogantyújába, feltérdel, majd nézz rám és mondja a szemeivel: mindjárt felállok mama! Rólam meg leszakad egy hektoliter víz, ha feláll és nem bírják a lábai szétüti az arcát a szekrény élében!

Persze vannak mókás sztorik is. A legjobban az tetszik, amikor ül és játszik valamivel - főleg a telefonom és a slusszkulcsom a legjobb példa - majd eldől. Egy nyikkanás nélkül újra felül és játszik tovább. Olyan mint egy Kelj fel Jancsi! Talán meg is van az új becenév?

Végre eljött a nyaralás ideje is!

Érdekes, hogy miként változtak bennem a nyaralással, szabadsággal kapcsolatos érzelmek! Amíg dolgoztam, alig vártam a nyári minimum 2 hetes szabadság idejét. Többnyire nagyon fáradt voltam már addigra, és szükségem volt valamilyen feltöltődésre. Mégis mikor Boci mesélte, hogy az utolsó napján sokan kívántak neki jó pihenést, olyan ismeretlennek tűnt ez az érzés. Az idén ugyanis azért vártam nagyon a nyaralást, mert végre együtt lehetett az egész család, és elsősorban találkozhattak végre a gyerekek! Ádámot és Danit tavaly október vége óta nem láttam!

Szóval az idén igazi családi, Balatoni nyaralásunk volt! Az időpont és a helyszín már jó előre le volt szervezve. Augusztus 15-én Balatonboglár felé vettük az irányt. Bár úgy időzítettem, hogy az utazás Barni délelőtti alvás idejére essen, sajnos az út nagyobb részén végig nyávogott. Az az érzésem, hogy már nem szeret a hordozóban lenni, ami eléggé korlátozza a mozgásban, és nem is nagyon lát ki az autóból. Végül azért csak megérkeztünk, a többiek már vártak minket. Hihetetlen volt, hogy örültek a gyerekek Barninak! Ádám igazi nagy fiú lett, mindig puszilgatta, simogatta és ölelgette Barnit. Dani pedig követve a bátyját ugyanezt tette. Barni pedig hirtelen ezer szemet növesztett és folyton figyelte a nagyobbakat.

A díszes kompánia by Napa:

Nem is csoda, hogy Barni annyi új dolgot kezdett el csinálni a nyaralás alatt. Felült önállóan, és rájöttünk, hogy borzasztóan tetszik neki a labda. Persze a családban az igazi labdafan Dani, aki szinte más szót alig-alig mond, kivéve azt, hogy "dabda". Másfél évesen olyan ügyesen rúgja és dobja  a labdát, hogy az már zavarba ejtő. Szóval Barninak volt kitől ellesni a dolgot. És szenzáció, de ha labdához tarjuk a kezünkben akkor a pici lábával rúgni próbálja, és mindehhez teli szájjal vigyorog vagy kacag. Nem volt tehát mit tenni, Bocinak be kellett szereznie egy labdát! Ráadásul a szállásunkon volt egy kis kutyus is, szintén labda bolond. A legjobb játék tehát az volt, ha rúgtuk a kutyának a labdát.

És persze nem szabad elfelejtkezni a Balatonról sem! Eszembe sem jutott, hogy nem teszik majd Barninak, hiszen imád pacsálni. Nem tévedtem, az élővíz is ugyanolyan favorit, mint a medence. Felavattuk a beülős úszógumit is, ami inkább nekünk volt kényelmes, hogy nem kellett őt kézben tartani, de ő folyton kiakart mászni belőle. Élvezettel csapta a vizet a kezecskéivel, rugdosott a lábacskáival és egyáltalán nem érdekelte, hogy az arcába, szemébe fröcskölt, sőt még ivott is a vízből:o)))) A parton pedig mindig volt mit felfedezni, pl: bicikli kereket forgatott, füvet szedett és persze természetesen ránk mászott. A felállás egyelőre még mindig úgy történt, hogy belénk kapaszkodva nyomta fel magát.

Barni számára óriási élmény volt a nagy társaság, és a nagy családi étkezéseket is nagyon élvezte, oly annyira, hogy ő is folyamatosan csemegézett, ezt-azt lopott az apja tányérjából. Mindig adtunk neki kis sajtot, paradicsomot, kenyér belet, reggelinél joghurtot. Ahogyan látta az asztal körül ülőktől a kis kezeivel csipegette a falatokat és jóízűen majszolt. 

Az alvással sem volt igazán probléma, bár a nappali alvásai rövidebbek voltak a nyaralás alatt, főleg, ha a parton babakocsiban altattuk. Úgy látszik az ágyban alvásra szoktatás teljes siker lett! Éppen ezért a hét második felében mi inkább délelőtt otthon maradtunk hármasban és csak Barni ebédje után mentünk le a partra. Így legalább kétszer tudott aludni az ágyában. Erre rá is kényszerültünk, mert Barni két napig lázas volt, vagyis inkább csak hőemelkedése volt. Mitől? Nem tudjuk, tippelgettünk, de... A lényeg, hogy nagyobb baja nem lett és ahogyan jött, úgy el is múlt. Na de azért Murphy bácsi velünk volt: mikor legyen lázas a gyerek, ha nem a nyaralás alatt?!

És még sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak, megünnepeltük Ádám 4. szülinapját, voltunk vitorlázni, megnéztük a szüreti fesztivált, és 20-án este kimenőt kaptunk a nagyszülőktől. Miután a siserihadat elpalántáltuk elindultunk koncertezni, amiből végül naná, hogy a színpad előtti táncolás lett! Azt hiszem tavaly nyáron táncoltam ilyen jót utoljára! 

Ez a nyaralás inkább kikapcsolódás volt és kizökkenés az itthoni mindennapokból, mint igazi pihenés. Bár egy-egy délutáni szundi azért Bocinak és nekem is összejött. Nem baj, majd ha nagyobbak lesznek a srácok. 

Sok-sok fotó a nyaralásról:

Barni felállt! Igazából már tegnap kezdődött. Először is feltérdelt a műanyag rekeszre támaszkodva, hogy megnézze mi van benne. Majd mikor a kanapénál "gyakoroltunk" felnyomta magát állásba, lehet rosszul láttam, de mintha két lépést is tett volna! Pedig már azon gondolkodtam, hogy a nyaralás után megmutatom egy Dévényesnek. Aggódtam egy kicsit, hogy már több, mint egy hónapja kúszik, gyakorlatilag ugyanúgy. A bal lábát még mindig nem használja.

Szóval azt hiszem végem van, bár nem voltak ezzel kapcsolatban illúzióim, de most már le sem vehetem róla a szemem. Néhány nap és mindenhol, bármibe kapaszkodva fel akar majd állni. Nekem meg résen kell lennem, ha nem sikerül, akkor ne üsse meg magát nagyon. 

Ma egyébként csoda jó kisfiú volt, teljes apa-szerelemben. Ráadásul reggeli után kettesben hagytam őket, mert piacozni mentem. Azt hiszem ekkor totál egymásra hangolódtak. Barni szinte egész nap énekelt az apjának, szinte csak az ő társaságát kereste. Rajta keresztül mászott fel a kanapéra, vagy mellette állt fel a dohányzóasztálnál. Az pedig elmondhatatlan, hogy milyen boldog az új tudományától!

A "kezdőlépés":

Végre utolértem magam, heuréka!

Szinte napra pontosan 4 hónappal ezelőtt kezdtem el írni ezt a blog-ot, akkor 9+4 hónap lemaradásban voltam. Ráadásul ez a fránya idő közben is telt, de mára ledolgoztam a lemaradásom! Akkor, és most is az volt a célom elsősorban, hogy megörökítsem Barni számára, hogyan vártuk őt, milyen lett az életünk vele, érte, miatta. Másodsorban Bocinak és magamnak szeretném emlékeztetőül, ha megint olyan szerencsénk lesz, hogy egy kisbaba bennünket választ szüleiül. És remélem lesz ilyen kisbaba!

Miért is van annak jelentősége, hogy utolértem magam? Csupán csak azért, mert mától megváltozik kicsit a blog stílusa. Igyekszem majd minden nap írni, ha valami jelentős dolog történik Barni vagy a mi életünkben. Azt tervezem, hogy a havi beszámolókat azért megtartom, mert az mindig jó összefoglalója Barni fejlődésének. Életének ebben a szakaszában azonban annyi izgalmas dolog történik, hogy biztos vagyok benne szinte minden nap lesz miről írnom.

Szóval kedves olvasó, bárki is vagy, remélem továbbra is követsz bennünket:o)))

Húha, ez a hónap igazán mozgalmas volt! Mi is történt: megjelentek az első fogak, intenzív és gyors kúszás, új hangok, első napok, sőt első éjszaka anya nélkül!

Ennyi újdonság mellett nem is csoda, hogy elfelejtettünk méreckedni. Itt most ugyanis annak kellene következnie, hogy Barni ennyi gramm, és annyi cm volt 7 hónaposan. Nos meg lehet kövezni érte, de nincsenek ilyen adataim. Utoljára a 6 hós státusz adatai vannak meg, de ugye azok is június közepén mért számok. Egy biztos hosszra is nőtt, amit a ruháin látok és combosodott is a drágám, szóval Pocak - ez az új becenév - látványosan fejlődik. Íme a változások:

Mozgás: A múlt hónap utolsó napjain Barni végre elkezdett kúszni. Az önálló helyváltoztatási képesség öröme lerí róla. Jön-megy a lakásban és közben kacarászik mindenen. Egy hónap alatt olyan gyors lett, hogy alig tudom néha elkapni. Hagyom, hogy felfedezze a világot, igyekszem nem elzárni semmitől, de persze azért vannak korlátok. A konnektorokba dugó került, a vegyszeres szekrényekre pedig gyerekzár. Szépen meg is ül egy ideig, ha felültetem, vagy ülésbe húzom. Elkezdett négykézláb hintázni, igaz ezt még alkartamászban teszi jobbára, de ez a mászás előjele a gyógytornász szerint. Az oldalra fordulásból való felülés jelei is megvannak, de itt is kéztámasz hiányzik még. Szóval most erre gyúrunk, így a hónap utolsó napjain pedig már látható eredmények is vannak.

Evés: Étvágyban szerencsére nincs változás, még mindig mindent szívesen és elég nagy mennyiségben elfogad. A joghurt továbbra is Number 1, képes kikoldulni a kezünkből. A főzelékekbe már fűszer is kerül, a petrezselyem, oregáno, majoránna, kapor mind-mind kipróbálásra került. A mumus "K" betűs zöldségeket is elkezdtük, volt karfiol és kelkáposzta, ez utóbbi azonban úgy tűnik nem tartozik majd a kedvencek közé. Azt vettük észre, hogy reggel ha megissza a kb 250 ml kész tápszert utána még éhes marad. Sokszor alig bír ki 3 órát a tízóraiig. Így ha látom rajta, hogy enne még, akkor a védőnővel konzultálva, kap egy kis kölespépet gyümölccsel, egy-két kanál joghurttal. Sőt egyre gyakrabban vacsorázik fürdés előtt kb féladag főzeléket. Na és túl vagyunk az első önálló kekszevésen is. 

Fogzás: Azt hiszem az evés után kell írjak a fogacskákról is, hiszen két dolog szorosan összefügg majd. Igen kérem, új bekezdéssel bővült a havi beszámolónk, ugyanis a hónap közepén kibújtak a középső fogacskák alul. Erről külön beszámolót is írtam, itt legyen elég annyi, hogy szerencsére nem szenvedte meg túlzottan, viszont azóta folyton, vagyis még intenzívebben rág és pakol mindent a szájába. Azt vettem észre, hogy nagyon szeret valamilyen textilt rágni, de a babafogkefék is jó szolgálatot tesznek.

Beszéd: Új hangokkal, sőt mi több szavakkal bővült Barni szókincse, mint pl mamamama, apapapa, babababa. Mindezt összeszorított ajakkal adja elő, zabálni való! Ráadásul rájött, hogy a lépcsőházban visszhangzik, ha kiabál. Mondanom sem kell, amint kitesszük a lábunkat indul a sikongatás, és a kiabálás. És persze továbbra is tud még gargalizálva énekelni. A hónap utolsó napjaiban pedig új szokást vett fel, beszívja az ajkait és úgy tátog, olyan mint amikor utánozzuk hogyan csinálnak a halak. Mindezt kúszás közben adja elő, nagyon mulatságos.

Alvás: Elkiabáljam vagy se? A múlt hónapot azzal fejeztük be, hogy megpróbáltam rászoktatni az ebéd utáni hosszabb alvásra, mert a félórás alvások teljesen széttördelték a napjainkat, semmit nem tudtunk elintézni, Barni pedig állandóan nyűgös volt. Úgy tűnik valami sikerül, de ez mennyire az én kitartásom érdeme azt nem lehet tudni, de mindegy is. Pocak háromszor alszik napközben és szerencsére egyre hosszabbakat. Először reggeli után fél 8 és 8 között kell letenni, és általában 1 órát alszik. Utána a délelőtti szieszta következik 11 körül, ami 1-1,5 óra szokott lenni, majd pedig délután 15 óra tájban kell újra ágyba dugni, fél-1 órára. Szóval úgy tűnik napközben az alvás után evés jön rendet követjük. Az éjszakák pedig nagy szerencsékre továbbra is zavartalanok, persze néha egy-egy simi és cumi adás kell, de mi ez ahhoz képest, hogy más babák mellett virrasztani kell!

Összességében ez a hónapunk nagyon jól telt, amíg az idő engedte sokat fürödtünk Barnival a medencében, amit ő nagyon élvez. Persze továbbra is járunk babaúszásra is (már ha át nem alussza, úgy tűnik a délelőtti úszást délutánira kell cserélnünk.) Pocak már 3 napot és 1 éjszakát töltött nélkülem. Hetente egy napot a nagyszüleivel van, amikor is én ügyet intézek, bevásárolok és egy kicsit magammal is foglalkozom, tornázni megyek, vagy szépítkezni. Jó ez így, bár tartottam tőle, és nagyon szokatlan azokon a napokon, hogy nincs mellettem, olyan üres a lakás nélküle! Amikor pedig házassági évfordulót ünnepeltünk egy éjszakát nélkülünk aludt! 

Apropó, a Pocak becenév eredete: napközben, ha felébred és bemegyek hozzá először mindig megsimogatom még az ágyában, és olyankor mindig kinyomja a pocakját. Ilyet már ugyan korábban is csinált, de most szinte szertartásszerű lett a dolog, imádom!

Életképek a 8. hónapból:

Az elsőség egyértelműen a jobb alsó 1-es fogé, de mivel másfél nap különbséggel a bal 1-es is megérkezett, csakis párban beszélhetünk róluk. A jeles dátum 2011. július 12-e és 14-e. 

Én már többször hittem - talán először 2,5 hónapos korában:o))) - hogy jönnek a fogai. Igaz, ami igaz látszott már, hogy megbújnak az ínye alatt. Volt már egy téves riasztásom is, amikor anyánál voltunk április végén, de mentségemre legyen mondva egy két gyerekes anyuka is látta, vagyis ő látta meg először azt, ami mégsem volt ott.

Na de most! A délutáni uzsonnánál mintha hallottam volna, hogy koccan a kanál, de már be se néztem Barni szájába, hiszen eddig szinte mindenkitől azt hallottam, hogy fogzáskor extra nyűgös a gyerek. Én pedig ilyesmit nem tapasztaltam. Aztán ahogyan ültünk a medence partján, és néztük a pancsoló kiscsajokat - Barni tátott szájjal, megpillantottam a fehéren dudorodó ínyét. Fel is kiáltottam, hogy "Barnus! Neked jön a fogad!" Még jó, hogy a gyerek a sétához is hozta magával a kiskanalat, volt mivel kocogtatni:o))) És végre most már Apa is látta!

A poén, hogy éppen előző nap vettem neki a DM-ben fogzást segítő gumi fogkefe készletet, oda is adtam neki, amint hazaértünk. Ő meg azonnal ráharapott:o)))

Íme a bizonyíték:

Ez is eljött! Mármint, hogy nélküle, teljesen máshol kell aludjak, aludjunk. Persze Apának már nem volt akkora újdonság, mert amikor anyukámnál voltunk kétszer 1 hétig megtapasztalta milyen.

A szülinapi meglepetésem egyik fele az volt, hogy július 9-én egy napot és egy éjszakát a Szent Orbán erdei wellness fogadóban romantikázunk, szigorúan kettesben. Barni így szombat délelőttől másnap délelőttig Nagyi és Napa kényeztetését élvezhette Kismaroson. 

Azért az én uram előrelátó volt, mert nem mentünk nagyon messzire, bár Nagyirtáspusztán alig-alig volt térerő. 

Élveztük a nap minden percét, bár igaz, az agyam egy kis szeglete mindig a gyerekem körül forgott. A lelkem mélyén tudtam én, hogy minden rendben van, hiszen ismerem a fiam. Másrészt gyakorlott nagyszülők "felügyelték". 

Szóval mi nagyon jót pihentünk, és romantikáztunk. A Szerelmem további meglepetéssel is készült -rózsaszirmokkal teleszórt szoba, hűtött pezsgővel- amitől könnyekig meghatódtam. Nehéz egy anyai szívnek ezt bevallani, de ránk fért egy kis rövid gyereknélküliség.

Na persze másnap alig vártam, hogy Kismarosra érjünk. Nagyon izgultam a viszontlátás miatt, de Barnit láthatólag nem hatotta meg a dolog, ugyanúgy evett, aludt nappal és éjjel is, ahogyan egyébként szokott. Amikor megérkeztünk és meglátott bennünket azért elmosolyodott, de ennyi. Hát... őszintén az egyik szemem sírt, ami másik nevetett.

De remélem így is marad, és a későbbi, másfél éves kor körüli időszakban, amikor a gyereknevelési könyvek szerint minden gyerek nagyon anyafüggő lesz, szóval akkor sem lesz majd túlzottan anyás és mindig örömmel megy a nagyszüleihez.

Az újszülötti szívzörej miatt 6 hónaposan kellett volna visszamennünk kontrollra, de Barni már 7 hónapos is elmúlt mire időpontot kaptunk.

Július 5-én, tehát a babaúszás után rögtön a János kórházba vettük az irányt. A nagyon kedves, idős kardiológus professzor emlékezett ránk januárról, azt mondta, hogy továbbra is szívesen lát bennünket, mert Barni nagyon szép kisfiú, és egyébként is olyan helyes család vagyunk:o))), de egyébként a gyerek kardiológia gondozást nem igényel!

Hurrá! Ezen túl vagyunk!

Ez a hónap rögtön egy fontos dologgal kezdődött! Barni féléves lett! Ez kérem már komoly kor! A kezdethez méltó befejezés sem maradt el! Nem kell izgulni, nem lett rögtön 1 éves:o))), de elkezdett KÚSZNI! 

A májusi csúszás miatt ismét nem a hónap elején voltunk méreckedni, hanem csak a közepén. Akkor estünk túl a 6 hónapos státuszvizsgálaton is. A védőnői adatlapon elég alaposan felmérik a gyerek mentális és piszhomotoros fejlődését, a látásra és a hallás, valamint a beszédfejlődésére is kitérnek. Barni méretei: 7250 g, 68 cm, kalapméret 44,5 cm és mellkaskörfogat 45 cm. Egyértelmű volt, hogy a gyerek combosodott inkább az elmúlt időszakban, több mint fél kilót hízott és 1 cm-t nőtt.

A féléves szülinaposom:

Alvás: Ez így nem mehet tovább! Csak ez jutott eszembe, ha Barni nappali alvására gondoltam. A kétszer félóra kevés egy ekkora babának! Egyre többet nyűglődött, ahogyan telt a nap úgy volt egyre fáradtabb, a játékok is csak pár percre kötötték le, nyávogott és dörzsölte a szemét szinte egész nap. Éppen ezért nem hittem, hogy csak ennyi lenne Barni alvásigénye. Utánaolvastam, utánakérdeztem és a hónap vége felé eldöntöttem, legalább egy nappali hosszabb alvást bevezetünk. Úgy gondoltam erre leginkább az ebéd utáni időszak lesz alkalmas, 'tele pocakkal édes a szieszta' elvén. Szóval ebéd 13 órakor és utána következetesen alvás. Redőny le, hálózsák fel, egy kis víz, és dajkálás az ölemben, cumi be és irány az ágy minimum két óra hosszára. Háááááááááát..... nem indult könnyen a dolog! Az elalvással még csak nem is voltak gondok, de félóra múlva a szemét dörzsölve már ébren is volt. Mindig bementem hozzá, megsimogattam, visszaadtam a cumit és mindig elmondtam neki, hogy még kell aludnia, mert egyébként nagyon fáradt lesz. Volt, hogy félóra alvás után ugyanannyit üvöltött, majd megint elaludt 45 percre. Ezek borzasztóak voltak, a szívem szakadt bele a keménykedésbe, de muszáj volt. Az eredmény pedig nem is váratott magára olyan sokáig! Az éjszakai alvásokkal továbbra sem volt semmi gond, inkább csak közvetlenül elalvás után jelzett többször mint korábban. De ha Boci vagy én bementünk hozzá, hogy elűzzük az ébresztgető manókat egy simivel és cumival, már nem is volt gond. Barni stabilan átaludta az éjszakákat. Igaz reggel kicsit korán kel, néha 6 óra előtt, de legalább Bocinak sem kellett ébresztőóra:o)))

Evés: Barni étvágya kitűnő volt, milyen nagy áldás ez! Annyi küszködés után, amit átéltünk a szoptatás miatt, igazán lubickolok ebben a helyzetben. Egyre nagyobb mennyiségeket evett meg. Kb 20-25 dkg gyümölcs vagy főzelék, max adag tejpép és reggel, este max adag tápszer. Ebben a hónapban bevezettük a joghurtot, a kefírt, a túrót és a sajtot. Szerencsére egyiktől sem lett semmi baja, sőt jelentem a gyerekem joghurt-fan és kefír-fan. (Még jó, hogy mindkettő bejön neki, Boci joghurtos én meg inkább kefíres, így mindkettőnktől tud koldulni legalább:o))) Elkezdtük a fűszereket is, kis petrezselyem vagy kapor a főzelékekbe, meg egy kiskanál olaj (már ha el nem felejtettem). Így pl: a tökfőzelék már kezdett hasonlítani az igazira, igaz tejföl helyett joghurt volt benne.

Beszéd: Ebben a hónapban talán az intenzív mozgásfejlődés miatt nem sokat bővült Barni szókincse, talán a 'v' és 'b' hangok különültek el jobban. A hangadást azonban továbbra is élvezi, mindenhez dumált, játékokhoz, hozzánk, de sokszor bevásárlás közben is lökte a sódert.

Mozgás: A hónap legfontosabb eseménye, hogy Barni elkezdett kúszni! Már hetek óta készült rá, egy-egy tétova mozdulat már előfordult, de hosszabb távokat még nem tudott megtenni. Már mi is annyira vártuk, hogy elinduljon, mert láttuk rajta, hogy nagyon benne van a boogie:o)) Reggeli után mindig letettem a szobájában a padlóra, én pedig az ajtóból próbáltam csalogatni, vigyorgott rám mint a tejbetök, mozgatta a kis testét előre-hátra, de semmi.A hónap végén vásárolni mentünk Bocival, addig Barni a Nagyiéknál volt, mikor hazahozták a nappaliban megtette az első "lépéseit" (Hmm, mi is lenne ide a megfelelő szó?. De az igazi másnap reggel történt. Amikor reggeli után a letettem rögtön kinézte a kezemből a bocis bögrémet - borzasztóan rá van kattanva - gondoltam ez jó csali lesz. Én az ablaknál guggoltam és csörgettem a kiskanalat az üres bögrében, közben a fényképezőgéppel igyekeztem megörökíteni a pillanatot. És akkor elindult, óriási nyögések közepette kb 2 méteres távolságot tett meg! A jeles dátum június 26-a. Azóta már mindent bejár, napról napra többet és többet, tulajdonképpen az egész lakás az övé lett.

Ebben a hónapban kipróbáltuk a hintát is, ami osztatlan sikert aratott, Boci futott a "Fut a Vác"-on, mi pedig szurkoltunk neki, voltunk pünkösdölni Kismaroson (erről külön is írtam), Barni etetőszéket kapott Nagyiéktól és elkezdtünk babaúszásra járni. Már régóta gondolkodtunk rajta, aztán az érvek és ellenérvek között elvesztünk. De mikor a neurológus is javasolta, belevágtunk. Kedden délelőttönként megyünk ide a közelbe. Szerintem a hely szuper, de a legfontosabb, hogy Barni is élvezi. A második alkalommal már merült is, és meg se kottyant neki. Ezen felbuzdulva pedig kipróbáltuk itthon is a medencét.

A legjobb fotóink ebből a hónapból:

Végre Kismarosra is eljutottunk! Egyszer már Papó halála miatt el kellett halasztanunk ezt a hétvégét, melynek apropója Boci és az én szülinapom volt. De ettől sokkal fontosabb volt, hogy végre amolyan "ottalvósra" mentünk Nagyihoz és Napához! A pünkösdi ünnep miatt egy nappal hosszabb is lett a hétvége, ráadásul Barni névnapja is akkor, szombaton volt. Első névnap hmm.... (Egyelőre nem csináltunk belőle túl nagy ügyet, de a későbbiekben sem akarjuk a névnapján elhalmozni ajándékokkal.)

Boci már pénteken munkába menet elvitt bennünket Barnival, így a délelőttöt együtt tölthettük. Ebéd után azonban kettesben maradtunk Barnival, hiszen még az idei tanévből hátra volt néhány nap, így a nagyszülők dolgozni mentek. Arra gondoltam, ha Barni is megebédel sétálunk egy nagyot Kismaroson, én eddig úgy is csak keveset láttam belőle. Gondoltam mindenképpen elmegyünk a templomhoz, hátha tudok beszélni az atyával a fiúk keresztelőjéről. Szóval barangoltunk egy nagyot, miközben én fagyizni kívántam, ezért a kisvasút felé vettük az irányt. Épp csak átértünk a zebrán, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Furcsa volt, hiszen nem nagyon ismer engem ott senki. Mikor a hang irányába néztem azt hittem Katát látom... na de ő nem lehet, gondoltam, hiszen ő Németországban van! Milyen érdekes az emberi agy, nekem az kellett, hogy elhiggyem tényleg Katát látom, hogy bőröndöt lássak mellette. A bőrönd egyenlő az utazással, tehát Kata ideutazott! Mi van?!

Szét se nézve rohantam vissza az út túl oldalára, és még mindig nem akartam hinni a szememnek! Senkinek sem szólt, csak jött, igazi meglepi volt! Annyira örültem neki, mert már tavaly október óta nem találkoztunk, sőt Kata élőben még nem látta Barnit! Hiába voltak itt karácsony után, valakit a családból mindig kerülgetett valami kór, Barni pedig még túl pici volt, így hát nem jött össze. Egyik szemem sírt, a másik nevetett...

A nap és a hétvége ezután annak jegyében telt, hogy Kata hazajött. Bárki érkezett haza, vagy jött látogatóba eltátotta a száját. Mindenki csak azt kérdezte tőle: "Hát te! Hogy kerültél ide?"

Szerencsére végig nagyon jó idő volt, Barnit pedig pesztonkák hada vette körül. Így mi is tudtunk kicsit kettesben lenni Bocival. Elmentünk bicajozni, kisvonattal fel Királyrétre, majd szépen lecsorogtunk. Te jó ég, tavaly húsvétkor bicikliztem utoljára! Akkor Barni már a pocakomban volt, csak még nem tudtunk róla.

Barnus pedig élvezte a kertet, a jó környezetet, azt, hogy mindig volt valaki, aki elvitte sétálni, vagy hintáztatta. Még csak forgolódott a pokrócon, de már nagyon próbált akkor is elindulni. Az esti alvással sem volt semmi baj, néha be kellett még menni hozzá, miután lefektettük, de ott is átaludta az éjszakát. Reggel ugyan korán kelt, és éneklésével felébresztett mindenkit. De miután kiénekelte magát, majd megreggelizett, és mindenkit előcsalt a szobájából, Őkelme aludni tért:o))) A napközbeni alvások is ugyanolyanok voltak mint itthon, vagyis semilyenek.

A szülinapi menü  nagyon jól sikerült, jaj egyszerűen mennyei volt! Velőscsontos húsleves Bocinak, és vadas nyusziból nekem, még most is csorog a nyálam. Nagyi igazán kitett magárt. Egyszerűen annyit ettünk, hogy majdnem kidurrantunk. Ebéd után mindenki csak pihegett, és ahol éppen volt ott feküdt le.

Ez az első ilyen közös együttlét arra is jó volt, hogy vélt és valós sérelmeinket feltárjuk egymás előtt. Abban bízom sikerült mindenkinek megérteni a másik álláspontját, és... Én ezen vagyok.

Legjobb pillanatok:

Túl vagyunk végre a neurológiai kontrollon is. Eredetileg áprilisban kellett volna visszamennünk, de csak a hónap végére kaptam időpontot. Akkora viszont már le volt szervezve, hogy megyünk Kiskörére. Konzultálva a gyógytornásszal úgy döntöttem tolható a dolog. Aztán májusra egy esti időpontot kaptam, 19.30-ra kellett volna mennünk. Bevállaltam, de fenntartottam magamban a lemondás lehetőségét. Néhány napig próbálkoztunk húzni az esti fürdés és evés idejét, teljesen sikertelenül, így végül ezt az időpontot is lemondtam. Nem is értem, hogyan lehet egy ilyen kisbabát estére behívni?!

Végül június 14-én jutottunk el a dokihoz. Most nem izgultam, mint a múltkor, tudtam, hogy Barninak nincs semmi baja. Megvizsgálták, majd  a gyógytornász beszámolt a tapasztalatiról az orvosnak és már készen is voltunk. Vélemény: jó irányú és ütemű psychomotoros fejlődés. Kontroll fél év múlva. Remélem nem lesz rá szükség!

Június 1-jén 35 éves lettem én (igaz lélekben már rég leragadtam úgy 26-28 körül), de ezen a napon csak egy volt  a lényeg, hogy BARNI FÉLÉVES lett! Tulajdonképpen bárki felköszöntött mindenkinek azt újságoltam, hogy a kisfiamnak aznap van a 'fél szülinapja'! Azért jó érzés volt az is, hogy sokan felköszöntöttek, rokonok, barátok, kollégák. Kaptam köszöntést e-mailben, sms-ben, telefonon, a közösségi oldalakon, és képeslapon is.

Boci már napok óta nagyon készült! Persze nem árult el semmit, de nagyon intézkedett, éreztem rajta, hogy nagyon zizi. Ilyen szokott lenni mindig, ha izgatja, hogy valami sikerüljön. Szóval tudtam, hogy valami nagyon ütős dologra számíthatok. És...............

Amikor Boci aznap hazaért munkából nem szólt semmit. Persze reggel már ébredés után boldog szülinapot kívánt. Aztán egyszer csak elkapta Barnit és közölte vele, hogy "gyere kisfiam, köszöntsük fel anyát", majd eltűntek a lépcsőházban. EGY NAGY CSOKOR VÖRÖS RÓZSÁVAL JELENTEK MEG! Pontosan 35 szál virág volt a kezükben. Sosem kaptam még annyi szál virágot, mint ahány éves voltam! Természetesen könnyekig meghatódtam és legalább félórát pepecseltem azzal, hogy vázába rendezzem a virágokat. És ez még nem volt minden! Boci már mindent elintézett, ahhoz, hogy július elején egy romantikus hétvégét töltsünk kettesben a Szent Orbán fogadóban és megünnepelhessük az első házassági évfordulónkat!

Másnap aztán mindenkinek elújságoltam, hogy mit is kaptam az én Szerelmemtől. Bárki jött hozzánk és meglátta a virágaimat, kérdés nélkül büszkén meséltem el a szülinapi meglepetésemet. Hát ilyen az én uram! A legjobb férj, és apa a világon! És, és ... én minden fakszni nélkül SZERETEM.

A virágaimmal:

A szülés óta nagyjából egyformán teltek az estéink, talán kicsit már monotonná is vált. Tulajdonképpen el is felejtettük milyen is társasági életet élni, vagy színházba, koncertre menni. Éppen ezért igazi felüdülés volt a kellemes májusi este kettesben (jó-jó, gondolatban hármasban). Talán nem használtuk ki az egész estét, de elsőre azért igazán ügyesek voltunk a 'hogyan légy megint önmagad' játékban.

Május végén tehát jazz koncertre mentünk Bocival. Ez volt a közös szülinapi ajándékunk Nagyitól és Napától. Természetesen a koncertjegyek mellé teljes körű babysitter szolgáltatást is vállaltak arra az estére. Előző napon főpróbát tartottunk és megmutattuk, hogyan is zajlik nálunk az esti rituálé. Boci annyira precízen magyarázott mindent a nagyszülőknek, hogy az már mosolyogni való volt. Na persze másnap csak éppen a kádat nem találták meg a fürdetéshez, de a tapasztalt nagyszülő páros így is megoldotta a feladatot.

Szóval mi már este 6 előtt leléptünk. Furcsa volt ez a hirtelen jött nagy szabadság! Én úgy ültem az autóban mintha életemben nem jártam volna Budapest belvárosában, pedig még 7 hónapja is minden napos utam vezetett arra. A koncert kitűnő volt, csak kb az 5. perc után bekapcsolt az anya üzemmódom, és bár próbáltam nem rá gondolni, de folyton Barnin járt az eszem. Leginkább az a kérdés izgatott, hogy elalszik-e majd? Mivel már előző este is Nagyi ette meg és fektette le, igaz akkor még én is kéznél voltam, ösztöneim azt súgták nem lesz gond. Na de azért mégis?! Aggódni azért csak szabad, nem?

A koncert amilyen jó volt, sajnos olyan rövid. Nekünk pedig megrészegülve a helyzettől eszünkbe se jutott beülni még máshová iszogatni egy kicsit, vagy egy estére feladva a diétát, egy jót enni. Végül  a fagyizás mellett döntöttünk, és bár először arra gondoltunk, hogy majd  a körúton valahol megállunk és sétálgatunk közben, szinte megbeszélés nélkül választottuk a lakásunkhoz közeli római parti cukrászdát. (Nos, az elfogyasztott fagyikelyhekkel tényleg sikerült fittyet hányni a diétára:o)))

Este 11-re már otthon is voltunk, a babavigyázók pedig jól meglepődtek, hogy már haza is értünk! Mindenesetre köszönjük nekik az élményt, és a jövőben is minden ilyen lehetőséget szívesen fogadunk.

Hát ez is elérkezett! Mármint az első szülinap szülőként. Az elsőség Bocit illeti, nekem még két hetet kellett várnom.

Én is kíváncsi voltam, hogy hogyan tudom úgy felköszönteni a Szerelmemet, ha közben a közös gyerekünket - aki  még semmit sem ért az egészből - tartom a kezemben. Egész nap nagyon készültünk. Na jó készültem:o))) de természetesen Barnit is vittem mindenhová, tehát nem maradt ki semmiből.

Először is elmentünk ajándékot venni. Futóruha, mi más?! Aztán irány a Horváth Cukrászda Újpesten (a kedvenc cukrászdánk). Én majdnem elcsábultam egy egész tortára, még ki is puhatoltam, hogy ha lehetne milyet szeretne, de mivel Bocikám kijelentette, hogy márpedig a fogyókúra szent (mindketten bőszen diétázunk), így kisebb méretekben kellett gondolkodnom. A kedvenc cukinkban nem csalódtam, választásom egy szülinapi tortaszeletre esett, amin még fondant gyertya is volt. Mire Boci hazaért a munkából az ajándék becsomagolva, az asztal megterítve, koccintásra felkészülve vártuk. Megható volt, ahogyan Barni belekapaszkodott az ajándék csomagolásába, és így tényleg olyan volt, mintha ő adta volna át.

Sajnos fotó nem készült a köszöntés közben, az ünnepelt túl gyors volt:o))) és nekem is tele voltak a kezeim. Később azonban csináltunk egy képet, amin Barni és én vagyunk. Ennek apropója, hogy apa tavalyi szülinapján is készült Barniról fotó. Most ezeket tettük egymás mellé.

Íme: 1 éve és ma: 2,77 cm/ 70 cm

Nagyon vártam már az anyák napját! Milyen lesz így, hogy már én is anya vagyok? Emlékszem tavaly, mikor Bocival anyáinkat köszöntöttük, már Barni a pocakomban volt. Még beszéltünk is róla, hogy idén már én is "ünnepelt" leszek és mennyire más lesz így mindkettőnknek.

Nos, én  magamban ünnepeltem ezen a napon. Persze a kisfiam még kicsi ahhoz, hogy ebből az egészből bármit is értsen, de nagyon meglepett és bevallom fájt, hogy rólam senki nem emlékezett meg!

Barnival mi még Kiskörén voltunk, Boci éppen Kismaroson. Én otthon köszöntöttem az anyukámat, a nagymamámat és még Nagyikának is vittem virágot a temetőbe (ő biztos nem felejtett volna el). Felhívtam telefonon Nagyit is. És nekem senki nem mondott semmit! Csalódott voltam, de úgy döntöttem nem keseredem el, hiszen az, hogy köszöntenek-e ezen a napon nem igazolja az anyaságomat, vagy minősíti azt. Nem várok én ettől a naptól a jövőben sem semmit, csak annyit, hogy Barni kék szemeivel rám nézzen, rám mosolyogjon és esetleg majd egyszer annyit mondjon: szeretlek Anya!

Az 5. hónapot betöltő fiacskámról kivételesen nem készítettem fotót, éppen anyukámnál voltunk a hónapfordulón, a szülinapon meg Hevesen. Szóval ez valahogy elmaradt. Ráadásul a méreckedés sem a szülinapon történt mint eddig, hanem csak 12-én voltunk a doktornéninél. Akkor volt esedékes ugyanis a 2. menigococcus oltás. Szóval az akkor mért adatokat fogadjuk el az 5 hónapos méreteknek. Barni 6690 g és 67,5 cm volt. Hát igen, akkor már pár hete használta a 74-es méretű ruhákat is.

Most, hogy így visszaemlékezve írom ezeket a naplóbejegyzéseket rá kellett jönnöm, hogy szinte minden hónapunk mozgalmas volt.  Májusban is sok minden történt velünk, szinte felsorolni is nehéz. Nézzük hát szépen sorjában.

Először is májusban ünnepeltük Boci szülinapját, az első olyat, amikor már nem csak én köszöntöttem, hanem Barnus is, szóval az elsőt apaként. Aztán elkezdtük használni a babakocsi sportrészét, amit Csücsök láthatóan élvezett. Barni mozgásfejlődése még jobban beindult, elkezdett tudatosan forogni! Aztán elkövetkezett az első olyan este, amikor nem mi fürdettük és fektettük le, vagyis Bocival kimenőt kaptunk! 

Volt még egy szomorú eseménye is ennek a hónapnak, Papókám elaludt örökre! Már nagyon öreg volt és gyenge is, de attól még az én Papókám volt! Nagyon hiányzik! Azokban a napokban sok-sok gyerekkori emlék jutott eszembe, sírdogáltam. Barni pedig, mintha tudta volna, hogy vigaszra van szükségem egyfolytában bújt hozzám. Az segített, hogy láthatta Barnit, és ott a "Jó Világban" ahogyan Nagyikám hívta mindig a mennyországot, azóta már biztosan elmesélte Apukámnak és a Nagyikámnak, hogy milyen gyönyörű kisfiunk van!

E sok esemény közepette Barni pedig szépen fejlődött:

Alvás: Barni az alvási ritmusa még mindig nem változott, elég hektikus volt nappal, többnyire félórákat aludt továbbra is! Már mindent megpróbáltam, lefeküdtem vele én is, és együtt aludtunk, de akkor is maximum 45 percet aludt. Így szinte egész nap fáradt volt, dörzsölte a szemét, de nem aludt hosszabban. 

Evés: Mikor május közepén a doktornéninél jártunk Barni már napi ötször evett, tízóraira és ebédre szilárdat. Ezért zöld lámpát kaptunk arra, hogy az uzsonnára bevezessük a tejpépeket és egyelőre a gabonák közül a kölest - ez ugyanis nem tartalmaz glutént. A glutén bevezetését is elkezdtük, kétnaponta kapott egy darab babakekszet. Szóval még aznap délután meg is vettem az első tejpépet és azonnal meg is kóstoltattam Barnival. Ízlett neki, rögtön bepuszilta a 4 hónapos kortól adható adagot. Ezzel megoldódott az a gondunk, hogy a délutáni tápszerrel már egyre kevésbé bírta estig, és így a fürdetés már egyre többször szólt az éhség miatti sírásról. Május közepétől tehát már csak reggel és este kapott tápszert, és mindig megitta a max. adagot. (Érdekes, hogy erre is egyik napról a másikra állt rá. (Éppen meséltem valakinek, hogy Barnusnak, ha meg kellene ennie az egész adagot, ami életkora szerint adható a tápszeres dobozon található utasítás szerint, kipukkadna. Na aznap este bevágta az egészet:o)))

Beszéd: Barni egyre változatosabban gügyögött, megjelentek nála az öööözések, vagy a kedvencem az ingigingi. A legnagyobb örömünk mégis az volt, hogy elkezdett kacagni! Egyszer már márciusban kacagott a gyógytornásznál az egyik játékra, de azóta semmivel nem lehetett rávenni. Kicsit csalódott is voltam emiatt. Na de most! Ha csiklandoztam, vagy játékból harapdáltam a  kis testét gyöngyöző babakacaj volt a jutalmam. De a Bohócdoktortól ajándékba kapott lufivirág és lufibéka is extázisba hozta és csak nevetett, nevetett. Nincs is ehhez fogható hang!

Mozgás: Alighogy hazajöttünk Kisköréről a hónap elején Barni egyszer csak úgy fordult hasra, hogy nem kezdett el azonnal sírni, sőt! Először észre se vettem, hogy már nem hanyatt fekszik a játszószőnyegen, mert olyan gyorsan fordult oda-vissza. Ez a tudománya láthatóan őt is nagyon boldoggá tette, forgott mint a ringlispíl. Hason fekve egy teljesen új perspektíva nyílt meg előtte, és sokkal kényelmesebb póz volt ez a játékhoz is. A hónap végére pedig már a fenekét is elkezdte emelgetni, jelezve felénk, hogy már nincs  is olyan messze az az idő, amikor odamegy ahová ő akar! Itt volt az ideje beszerezni a járókát, amin rengeteget vitatkoztunk Bocival. Én már előbb is szerettem volna, mert ugye abban mégsem a földön fekszik, jobban is szétlátott volna. Mivel megjött a jó idő is és naponta többször ki kellett vigyem Barnit a teraszra úgy gondoltam, hogy egy járókában majd magában is tud nézelődni, miközben én teszek veszek körülötte. Szerencsére első perctől nem volt gond, ha betettem. Imádott a teraszon így bulizni, Járóka Sándornak kezdtem el hívni, ha pedig még énekelt is közben akkor már megvolt a népi zenekar is:o))) Néha fel is ültettem, de mindig kellett segítenem neki, láthatóan erre még nem volt kész a törzsizomzata, mindazonáltal nagyon tetszett neki.

Legjobb képek erről a hónapról:

Áprilisban elérkezettnek láttam az  időt ahhoz, hogy több napra hazamenjünk anyukámhoz Kiskörére. Húsvét után, egy hetet töltöttünk nála Barnival kettesben, miközben Boci itthon dolgozott. Éppen ezért két szempontból is főpróba volt ez, egyrészt hogyan viselkedik majd Barni nem a megszokott környezetben, másrészt hogyan bírja apa nélkülünk. (Boci és én még Barni előtt sem töltöttünk 2 éjszakánál többet külön:o))) Na persze a cél az is volt, hogy Boci is pihenjen egy kicsit.

Nagyon vártam már ezt a hetet, hát még anyukám! Végre otthon, a saját környezetében lehetett büszke nagymama. Mondanom sem kell, a babakocsit ki sem engedte a kezéből! És igen, nekem is fontos volt, hogy megmutassam "otthon" a kisfiamat, mindenhová büszkén mentem vele. Nem mintha ez itthon nem így lenne, de ez mégis csak más volt.

Húsvét után, kedden indultunk. Mivel anya is nálunk volt az ünnepen, így nem kellett egyedül autóznom Barnival. Nem igazán tartottam tőle, ha sírt volna egyszerűen megállok. Na de így egyszerűbb volt, anya hátul ült Barnival. Tízórai után indultunk, és Barni már a második kanyar után aludt, végül majdnem végig. Úgy telepakoltam az autót, hogy mi éppen befértünk:o)) Na de mit lehet tudni mire lesz szükség? Aztán délután bejártuk egész Kiskörét, nem volt egyszerű, mert lépten-nyomon megállítottak bennünket, és persze mindenkinek volt egy kedves szava.

Nagyon kíváncsi voltam az első éjszakára. Barni a nappaliban aludt, az új utazóágyában, mi pedig anyával a hálószobában. Az esti rituálét ugyanúgy betartottuk, azzal a különbséggel, hogy anya fürdette Barnit. Ja, és a nagy kádban! De ez sem okozott gondot. Evés után Barni ugyanúgy elaludt, mint itthon. Néha vissza kellett menni, de ez nem számított különlegesnek. Az éjjelek is ugyanolyanok voltak, általában kétszer kelt, szopizott vagy csak dajkálásra vágyott. Az ölemben akart aludni. Anya sokszor átvette az "éjjeli műszakot". Április végére ugyanis eljutottunk oda, hogy Barni napközben hatszor evett, tízóraira és ebédre már szilárdat, és csak ritkán kellett ezeknél hozzápótolni tápszerrel. Így a tejem is jelentősen fogyott, eldöntöttem elválasztom, hiszen ez a mennyiség már inkább csak szomjoltásra volt elég. Mivel az éjszaki szopizások is inkább szomjoltások voltak, és az én meglétem ellenőrzése, úgy döntöttem itt az idő az éjszakai minievésekről leszoktatni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy éjjel, ha felébredt hosszabb törődésre vágyott mint korábban. Nem panaszkodom azonban, ettől még sokkal rosszabb történeteket is hallok. A hozzátáplálásban sem volt fennakadás, ugyanolyan jól haladtunk, mint itthon.

Az egy hét hamar elrepült! Főleg, mert mindig történt valami. Jöttek az otthoni barátok, ismerősök, szomszédok meglátogatni Barnit, aki így nagyon sok ajándékot kapott. Mi is meglátogattuk a dédimamát (édesapám anyját), aki márciusban mikor egy napra hazalátogattunk szinte semmit sem látott a Pindúr Pandúrból, mert amikor nála voltunk Barni aludt. Most azonban, bár mind a kétszer az odafelé úton bealudt a babakocsiban, ott mindig felébredt és elemében volt. Május 1-jén elmentünk Hevesre is keresztanyámékhoz őket és papót is meglátogatni. Szegénykém már olyan gyenge volt, de ennek ellenére nagyon megható volt, amikor meglátta Barnust és elkezdett sírni. Azt mondta, most, hogy ismeri a kisfiamat, nyugodtan meghalhat. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hamar el is következik!

Összességében a napok jól teltek és végig nagyon jó idő volt. Néhány napon anya dolgozott, és ilyenkor kettesben voltunk Barnival. Nagyokat sétáltunk a Tisza parton, ő pedig jókat aludt a babakocsiban. Ekkortájt szokott rá arra, hogy késő délután, kora este is aludt egy rövidet. Ez azért volt jó, mert egy kicsit jobban bírta az estét, nem volt annyira nyűgös.

Itthon Boci eleinte örült, hogy kicsit szabadabbak lettek az estéi, és pihenhet egy kicsit. Két nap után azonban már szenvedett a hiányuktól. Minden este, ha Barni elaludt töviről hegyire be kellett számolnom telefonon hogyan telt a napunk.

Barni ezen a héten érdekes dolgokat kezdett produkálni. Néha hasra vágta magát, de vagy megijedt tőle, vagy csak azért mert utálta ezt a pózt, szinte azonnal vissza is fordult. Ugyanakkor a helyzetváltoztatás igénye irtó erős volt nála. Gondolom ezért elkezdett háton közlekedni. Nagyon muris volt, ahogyan  a sarkaival lökte magát és ha haladt attól boldog volt.

Kiskörei fotók:

A húsvétra, bár nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé, mégis ugyanúgy készülök, mint a karácsonyra: lakást díszítek, húsvéti kajákat főzök, csokitojást veszek a locsolóknak, akik persze nem jönnek, sütit sütök. Kislány koromban, és végül is nagylány koromban is apukám minden húsvét hétfőn azzal ébresztett, hogy belocsolt a paplanom alá:o))) De utáltam! Most mit nem adnék ezért a mókáért?!

Szóval az idén is készültünk a húsvétra. A sütés, főzés kicsit macerásabb volt Barnival, de azért lett ünnepi ebéd, Boci is csinált hidegtálat, és a tojáslikőrös torta is elkészült. Bocival első közös húsvétunkon, amikor a szüleinket is összeismertettük egymással, csináltam először ilyen tortát. Nagyon finom és látványos is! Akkor megfogadtam nálunk ez lesz a húsvéti süti. Végül is kell, hogy az ünnepek körül legyenek saját hagyományaink. Ilyen az is, hogy Boci készít sonkatálat, már-már ételszobrászok ügyességével, de ő díszíti a karácsonyfát is. Igazából alig várom, hogy Barni akkora legyen, hogy keresse a kertben az eldugott kis ajándékokat, csoki nyuszit, tojást. Nem akarunk ebből az ünnepből nagy ajándékozást csinálni, de apróságok azért majd lesznek később. A locsolkodás mára már kiment a divatból, de talán erre is megtanítjuk majd. Én örülnék neki, ha meglocsolna majd ilyenkor.

Az egész ünnepben az volt a legjobb, hogy hétfőn újra együtt voltunk a szüleinkkel. Anyukám is jött reggel, és együtt mentünk Kismarosra Nagyiékhoz. Bár az idő nem volt valami csodás, éppen húsvétra romlott el, de azért jól éreztük magunkat. Jó volt látni a büszke nagyszülőket, és persze Barni is élvezte, hogy körülötte forog a világ!

Barninak legjobban a lakásdekoráció, a tojásfa tetszett, imádta megszaggatni:o)))

További húsvéti fotók:

Az április ismét mozgalmasra sikerült és sok változást hozott. Elkezdtük a hozzátáplálást, ezzel párhuzamosan abbahagytam a fejést, és úgy döntöttem lesz, ami lesz nem kínlódok tovább. És pláne nem teszem ki Barnit ennek az egésznek. Egyre inkább látszott ugyanis, hogy nem tud egy jó ízűt enni. Mivel mindig a szoptatással kezdtünk, még ha a cumisüveget magam mellé készítettem, akkor is váltani kellett evés közben, sőt már attól is nagyon sírt, ha egyik mellemről a másikra tettem át. Úgy gondoltam, hogy a hozzátáplálással még egy fázist beiktatni már veszélyes lesz. Féltem, hogy Barninak előbb-utóbb stresszes lesz az evés, és végül majd rossz evő gyerek lesz.

Aztán elkövetkezett az első nem otthon töltött éjszaka is Csücsök életében, és nem apróztuk el. Kezdésnek a hónap végén 1 hetet töltöttünk Kiskörén anyánál, apa nélkül. Szerencsére nem volt probléma, Barni ugyanúgy viselkedett, mint itthon, nem rázta meg különösebben a környezetváltozás.

Szerencsére áprilisban én is lelki gyógyulás útjára léptem. Végre én magam ismertem fel, hogy bajban vagyok és, ami még fontosabb meg is akartam gyógyulni, persze szokásomhoz híven azonnal:o))) Boci rengeteget segített ebben, szerelmesen, végtelen türelemmel volt irántam és mindent megtett, hogy jobban legyek. Sosem fogom neki elfelejteni!

Barni 4 hónapos orvosi vizsgálatára és a védőoltásra még március utolsó napján került sor. Ezzel az oltással egy időre kipipáltuk a kötelező szurikat, kicsi Manóm így március hónap során 3-szor kapott oltást! (1-jén és 31-én a kötelezőket, 16-án pedig a menigococcus ellenit.) Most voltam csak igazán kíváncsi a súlyára, hiszen már nem volt mérlegünk! Március 31-én tehát 6240 g és 64 cm volt, majd egy kilót hízott, és 4 cm-t nőtt márciusban! Meg is kérdezték, hogy mitől nyúlik ez a gyerek? Mondtam a védőnőnek, hogy semmi különöset nem csinálunk vele, csak esténként párszor végig gurítjuk rajta a sodrófát:o))) 

Április 1-jén így vezénylete az esti vacsora készítést:

Az összefoglaló a fejlődéséről pedig a következő:

Alvás: napra pontosan a 4 hós születésnapjának délutánjától a nappali alvásai mondjuk úgy megszűntek. Ma sem tudom miért, utánaolvastam és több helyen írják, hogy ez jellemző. Na de ilyen változás! Eddig órákat tudott aludni, ekkortól egyre inkább félóra, néha 20 perc lett a penzuma. Továbbra is a babakocsiban aludt. Az elalvással nem is volt semmi baj, de 30 perc után felébredt, és volt, hogy 20-30 percig kellett tologatni a teraszon a babakocsit, hogy ugyanannyi időre visszaaludjon. Csak ritkán fordult elő hosszabb alvás, de az is max 1 óra volt. Ez totál széttördelte a napunkat. Nem lehetett tervezni, így egy idő után nem is terveztem, és csak az etetésekhez igazítottam az ügyintézést, bevásárlást. Fél órát a bevásárló kocsiban is tudott aludni. Egyedül a reggeli utáni alvás ideje maradt fix, de az is lerövidült 20 percre. Mivel így azonban nem volt kipihent egyre többet nyávogott, és ahogyan telt a nap egyre kevésbé lehetett vele bármit csinálni. Ráadásul az éjszakai alvások is kezdtek felborulni. Még mindig jellemzően kétszer kelt, de szopi után csak a karomban akart tovább aludni. Néha órákat dajkáltam, sokszor Boci váltott fel. Érdekes, hogy ez mindig a hajnali órákban történt.

Evés: Április 5-én Barni megkóstolta az almát, persze csak a levét. Nagyon ízlett neki! Szépen nyitotta a száját, és úgy evett kanállal, mintha mindig is csinálta volna. Napról napra haladtunk, 2 nap után már almapürét is kapott. Észrevettem azonban, hogy nagyobb mennyiség után délután görcsölt kicsit a pocakja. Ezért mindig megfőztem az almát, és így már nem volt semmi baj. 1 héttel később már 50 g almapürét evett meg tízóraira. A hónap közepétől megkóstoltattam vele a zöldségeket, ebédre már kapott főzeléket és tápszert is. A hozzátáplálással szinte azonnal elkezdett csökkenni az étkezések száma, Barni ugyanis még mindig részletekben ette meg az adagjait, így szinte egész nap evett. A hónap vége felé beálltunk a napközben hatszori evésre, és az éjszakai szopizásokra. Éjjel egyre kevésbé evett, inkább csak dajkálásra vágyott. Lassan elkezdett csökkenni a szoptatások száma. Még mindig nagyon nehezen tudtam elengedni, de amikor láttam, hogy egyre jobban eszik a kisfiam, kezdtem beletörődni.

Beszéd: A torokhangok egyre szélesebb skálája jelent meg Barninál, továbbra is gargalizálva énekelt, és ebben minden reggeli ébredéskor részünk volt. Felismerte, hogy ha sikítozik és hangot ad ki, az nekünk mennyire tetszik! És ... nem is tudom hogyan írjam le, szóval úgy ahogyan én hívom azóta is, "bagzómacska hang" - szerintem ez a legjobb kifejezés arra a hangra, amit képes kiadni. 

Mozgás: Barni képes volt már egyedül hasra fordulni, de azért nem gyakorolta rendszeresen, mert még mindig utált hason lenni. Leginkább én trenírozta a csípőből történő vagy a lepedőben való forgatással, több-kevesebb sikerrel. Ha hasra tettük azonnal visszafordult, és az oldalra fordulást is előszeretettel gyakorolta. Akkortól, hogy azt megtanulta, ha betettük a kiságyba az alváshoz, már lendítette a lábacskáit és fordult is - leginkább jobbra -aztán ráfordult a rácsokra és úgy aludt el. A hónap végére a gyógytornásszal már a kúszás előkészítését segítő gyakorlatokat kezdtük. Ebben a hónapban Barni finommotorikus mozgása fejlődött nagyon sokat, a kis kezecskéivel próbált mindent elkapni, megtapogatni, megvizsgálni. Már különbséget tudott tenni  a tárgyak között, hogyan kell azokat megfogni csupán csak a tárgy látványára. Pl: a csörgőt megmarkolta, a selyemszalagot két ujjacskájával csippentette.

Az ötödik hónap képei: