Kicsit lemaradtam a naplóírással, de nem ilyen apropót akartam az új bejegyzéshez!Kedden Barni ugyanis balesetet szenvedett, mondjuk úgy háztartási balesetet.

Az úgy volt, hogy rohant, mert ő folyton rohan, sosem ér rá! Szóval futott be a teraszról és valamiben megbotlott - máig sem tudom, hogy pontosan miben, de persze a baj után rögtön magamat hibáztattam, hogy nem volt fényesre nyalva a gyerek közlekedési útvonala. Megbotlott, elesett, és teljes erővel belefejelt, vagyis szájalt a dohányzóasztal sarkába. Csattanás, aztán üvöltés, és akkor megláttam a szőnyegen az első vércseppeket, amikor pedig felkaptam, azt hittem elájulok a rémülettől, a gyerek alsó ajka teljesen szétnyílt, gyakorlatilag szétszakadt. 

Csak visítani tudtam én is, de akkor Barni is jobban rákezdett, így megpróbáltam megnyugodni, felkaptam a  táskám, a papucsom és rohantam a szomszédhoz, hogy azonnal vigyen be a kórházba. Közben telefonon riasztottam Bocit. Kb 3 perc alatt autóban voltunk. Nem akartam vezetni, nem azért mert nem tudtam volna, de nem akartam a kezemből kiengedni Barnit. Az én kis HŐSÖM - így csupa nagy betűvel - mire autóba ültünk már épp csak szipogott, és a vérzés is elállt, igaz mindketten úgy néztünk ki, mint akik éppen vérfürdőt vettek.

Én, kedves szomszédunk, Krisztián kérdésre, hogy akkor melyik kórházba is menjünk, azonnal rávágtam a Jánost, de biztos, ami biztos alapon felhívtam a védőnőt - aki maga oktatott ki pár héttel ezelőtt, hogy szinte minden esetben a Jánosba kell menni. Szóval felhívtam a védőnőt, aki azt mondta menjünk be a rendelőbe, mert ott a dokinénink, aki épp csak ránk pillantott és már küldött is a Csobánka téri SZTK sebészetére. Ott pedig kis ecsetelés, és annak pontosítása után, hogy milyen asztal is volt a vétkes - nem értem ez miért volt fontos - továbbküldtek bennünket a Jánosba! Így lett aztán 20 perces kitérőnk, mondhatjuk az én hülyeségem miatt.

Végül a János kórház gyereksebészetén szinte azonnal sorra kerültünk. Egy nagyon kedves, fiatal doktorbácsit fogtunk ki, de Barninak ez nem számított, ahogyan a váróból a rendelőbe léptünk, úgy üvöltött, mint a sakál. A doki gyors vizsgálattal megnyugtatott, hogy varrni kell ugyan, de nagy baj nincs, szerinte a fogai, ínye nem sérül, de biztosat majd műtét után mond. Azonnal intézkedett, hogy készítsenek elő egy műtőt, és már ott is álltunk előtte. Nem altatták, de én nem mehettem be vele! Amikor az ajtóban át kellett adnom egy műtősfiúnak láttam a Manóm szemében a rémületet, két kézzel, két lábbal kapaszkodott utánam. Sosem akarom látni többet ezt a tekintetet!!!

Az egész stoppolás 10 percig tartott, miközben Boci is megérkezett. Amikor visszahozták úgy csimpaszkodott belém, mint egy kis majom, még a lábaival is szorított. Három öltést kapott felszívódó varratokkal, és állítólag elaludt közben - szerintem meg egyszerűen a sokktól elájult. De így legalább a doki alaposan meg tudta nézni. Más nem sérült csak az ajak, ami mivel nagyon vérbő terület gyorsan gyógyul és nagy valószínűséggel hegmentesen. Pépes étrendet írt elő a dokibácsi, gyakori kamillás öblögetést, kötést, és teljes tejmentességet 1 hétig. Csütörtökön kontroll.

A kontrollon minden rendben volt, de 1/kötni nem engedi, 2/ a pépeset nem eszi, 3/ a kamillás öblögetés kész tortúra napi egyszer is, 4/ az esti tej pedig annyira hiányzik, hogy szerdán este még jól meg is gyepált, karmolt, ütött-vágott, mert nem tej volt az üvegben.

Mindezektől eltekintve a baleset napjának délutánján kicsit nyűgös volt, de azóta mintha mi sem történt volna. Jól alszik, eszik, iszik, játszik. És nekem ez elég! Szépen gyógyul, a duzzanat péntekre teljes megszűnt, már be tudta csukni a száját, így nem folyik a nyála, mint egy bulldognak. Mára pedig már a tejmentességet is megbocsátani látszik, semmi sírás nem volt lefekvéskor. Barni tehát egy HŐS!

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy mikor hazaindultunk a kórházból az autónkkal fennakadtunk egy padkán és elkezdett folyni az olaj! A baj tehát sosem jár együl, olyan mint a csajok, akik minimum párosával mennek WC-re. De ez már egy külön történet.

Gyengébb idegzetűek kíméljenek az alábbi fotók megtekintésétől!