A hosszú és unalmas - ebben az évben igen tavasziasra sikerült - január ellenszere, hogy menni kell. Tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy hová, egy kikötésünk azonban van, Barni kompatibilis legyen a dolog.
Boci, az e havi programfelelős, Tropicariumot szervezett nekünk a hétvégére. Nem tudom, hogyan jutott pont ez az eszébe, talán arról, hogy Barni szereti a halakat, és tátog is, ezzel mutatva hogyan beszélnek.
Szóval a délelőtti alvás után irány Tétény, Campona. Először megebédeltünk, miután akaratlanul is bejártuk az egész bevásárló központot, ismeretlenek lévén, nem tudtuk hol vannak az éttermek. Barni szépen koldult a szomszéd asztalnál ülő kislánytól sült krumplit is! Aztán már mentünk is cápázni, vagyis mentünk volna, ugyanis az odavezető út '100 Ft-ossal működő, beülős' játékokkal volt kikövezve. Már most utálom ezeket, pedig még nálunk nem is kardinális a probléma. Pl: pénz sosem dobunk bele, Barni csak beleülhet. És ilyenek minden nagy áruházban vannak az én szerencsémre, ott is ahova mi járunk hetente vásárolni.
Rövid kitérő után, aztán csak megérkeztünk a Tropicariumba is. Összességében azt kell mondjam, Barni nem esett hasra a dologtól. Azt hiszem legjobban valamiféle vízityúk (alkalmam sajna nem volt, hogy megnézzem mit is látunk) tetszett neki, amit még rögtön a bejárat után látott. El-vissza lépegetett, nagyokat kurjongatva az üvegfal mellett, miközben szegény tyúk szerintem kezdte félteni az életét. Tarthatott tőle, ha oda Barni beszabadul, akkor neki annyi, meg egy bambi! Ja, és volt még valami amitől tűzbe jött a gyerekem. Volt rája simogató is, ahol lehetett pocskolni! Igaz a válláig felhúztuk a pulcsi ujját, de még így is vizes lett. Azért egyszer-kétszer ámulatba esett a halaktól és a cápáktól is, főleg, amikor kapott egy fagyitölcsért:o)))
