Nos az történt, hogy a felszívódó varratok még sem estek ki maguktól, így kedden vissza kellett mennünk a kórházba. Persze épp kedden kellett volna mennünk védőoltásra is, így azt gyorsan lemondtam. Azt hiszem Tökinek egy nap egy tortúra bőven elég volt, és bevallom nekem is.
Barni ugyanis fehér köpeny fóbiában szenved, ezt most már határozottan állíthatom. A váróban most sem volt vele semmi gond, mindent megnézett, megmutogatott - persze egy játékautóval a kezében, ami most már elmaradhatatlan kellék - és futkosott, mint egy kis csikó. Aztán amikor nyílt az ajtó és meglátta a fehérbe öltözött doktort és nővért azonnal üvölteni kezdett hatalmas könnyekkel.
Ezek után őszintén örülök annak, hogy mára már pl a közértekben mindenféle színes egyenruhába öltöznek az eladók, mert ha még az a világ lenne, mint a 'Nők a pult mögött' klasszikus csehszlovák korában nagy bajban lennék a bevásárlással is.
Egyébként maga varratszedés művelete nem tartott egy percig sem. Barni szája nagyon szépen gyógyult a doki szerint, sőt jobb lett, mint ahogyan ő azt várta. Azért persze látszik az ajkán a forradás, igaz elég halványan, és az ajka alatt is van egy piros folt, ahol a cérna kiállt. Gondolom az még majd gyógyul és ezzel együtt halványodik is, csakúgy mint a heg.
Ami jobban aggaszt, hogy bár a doki szerint a foga és az ínye nem sérült a felső jobb kettese körül még mindig elég piros az ínye. Arra jutottam várok még egy-két hetet, aztán megmutatom egy fogorvosnak is, biztos, ami sicher alapon.
Egyelőre ilyen a kis sebhelyesem:
