Végre utolértem magam, heuréka!
Szinte napra pontosan 4 hónappal ezelőtt kezdtem el írni ezt a blog-ot, akkor 9+4 hónap lemaradásban voltam. Ráadásul ez a fránya idő közben is telt, de mára ledolgoztam a lemaradásom! Akkor, és most is az volt a célom elsősorban, hogy megörökítsem Barni számára, hogyan vártuk őt, milyen lett az életünk vele, érte, miatta. Másodsorban Bocinak és magamnak szeretném emlékeztetőül, ha megint olyan szerencsénk lesz, hogy egy kisbaba bennünket választ szüleiül. És remélem lesz ilyen kisbaba!
Miért is van annak jelentősége, hogy utolértem magam? Csupán csak azért, mert mától megváltozik kicsit a blog stílusa. Igyekszem majd minden nap írni, ha valami jelentős dolog történik Barni vagy a mi életünkben. Azt tervezem, hogy a havi beszámolókat azért megtartom, mert az mindig jó összefoglalója Barni fejlődésének. Életének ebben a szakaszában azonban annyi izgalmas dolog történik, hogy biztos vagyok benne szinte minden nap lesz miről írnom.
Szóval kedves olvasó, bárki is vagy, remélem továbbra is követsz bennünket:o)))
