Barni felállt! Igazából már tegnap kezdődött. Először is feltérdelt a műanyag rekeszre támaszkodva, hogy megnézze mi van benne. Majd mikor a kanapénál "gyakoroltunk" felnyomta magát állásba, lehet rosszul láttam, de mintha két lépést is tett volna! Pedig már azon gondolkodtam, hogy a nyaralás után megmutatom egy Dévényesnek. Aggódtam egy kicsit, hogy már több, mint egy hónapja kúszik, gyakorlatilag ugyanúgy. A bal lábát még mindig nem használja.
Szóval azt hiszem végem van, bár nem voltak ezzel kapcsolatban illúzióim, de most már le sem vehetem róla a szemem. Néhány nap és mindenhol, bármibe kapaszkodva fel akar majd állni. Nekem meg résen kell lennem, ha nem sikerül, akkor ne üsse meg magát nagyon.
Ma egyébként csoda jó kisfiú volt, teljes apa-szerelemben. Ráadásul reggeli után kettesben hagytam őket, mert piacozni mentem. Azt hiszem ekkor totál egymásra hangolódtak. Barni szinte egész nap énekelt az apjának, szinte csak az ő társaságát kereste. Rajta keresztül mászott fel a kanapéra, vagy mellette állt fel a dohányzóasztálnál. Az pedig elmondhatatlan, hogy milyen boldog az új tudományától!
A "kezdőlépés":
