Hát ez is elérkezett! Mármint az első szülinap szülőként. Az elsőség Bocit illeti, nekem még két hetet kellett várnom.
Én is kíváncsi voltam, hogy hogyan tudom úgy felköszönteni a Szerelmemet, ha közben a közös gyerekünket - aki még semmit sem ért az egészből - tartom a kezemben. Egész nap nagyon készültünk. Na jó készültem:o))) de természetesen Barnit is vittem mindenhová, tehát nem maradt ki semmiből.
Először is elmentünk ajándékot venni. Futóruha, mi más?! Aztán irány a Horváth Cukrászda Újpesten (a kedvenc cukrászdánk). Én majdnem elcsábultam egy egész tortára, még ki is puhatoltam, hogy ha lehetne milyet szeretne, de mivel Bocikám kijelentette, hogy márpedig a fogyókúra szent (mindketten bőszen diétázunk), így kisebb méretekben kellett gondolkodnom. A kedvenc cukinkban nem csalódtam, választásom egy szülinapi tortaszeletre esett, amin még fondant gyertya is volt. Mire Boci hazaért a munkából az ajándék becsomagolva, az asztal megterítve, koccintásra felkészülve vártuk. Megható volt, ahogyan Barni belekapaszkodott az ajándék csomagolásába, és így tényleg olyan volt, mintha ő adta volna át.
Sajnos fotó nem készült a köszöntés közben, az ünnepelt túl gyors volt:o))) és nekem is tele voltak a kezeim. Később azonban csináltunk egy képet, amin Barni és én vagyunk. Ennek apropója, hogy apa tavalyi szülinapján is készült Barniról fotó. Most ezeket tettük egymás mellé.
Íme: 1 éve és ma: 2,77 cm/ 70 cm
