Az 5. hónapot betöltő fiacskámról kivételesen nem készítettem fotót, éppen anyukámnál voltunk a hónapfordulón, a szülinapon meg Hevesen. Szóval ez valahogy elmaradt. Ráadásul a méreckedés sem a szülinapon történt mint eddig, hanem csak 12-én voltunk a doktornéninél. Akkor volt esedékes ugyanis a 2. menigococcus oltás. Szóval az akkor mért adatokat fogadjuk el az 5 hónapos méreteknek. Barni 6690 g és 67,5 cm volt. Hát igen, akkor már pár hete használta a 74-es méretű ruhákat is.
Most, hogy így visszaemlékezve írom ezeket a naplóbejegyzéseket rá kellett jönnöm, hogy szinte minden hónapunk mozgalmas volt. Májusban is sok minden történt velünk, szinte felsorolni is nehéz. Nézzük hát szépen sorjában.
Először is májusban ünnepeltük Boci szülinapját, az első olyat, amikor már nem csak én köszöntöttem, hanem Barnus is, szóval az elsőt apaként. Aztán elkezdtük használni a babakocsi sportrészét, amit Csücsök láthatóan élvezett. Barni mozgásfejlődése még jobban beindult, elkezdett tudatosan forogni! Aztán elkövetkezett az első olyan este, amikor nem mi fürdettük és fektettük le, vagyis Bocival kimenőt kaptunk!
Volt még egy szomorú eseménye is ennek a hónapnak, Papókám elaludt örökre! Már nagyon öreg volt és gyenge is, de attól még az én Papókám volt! Nagyon hiányzik! Azokban a napokban sok-sok gyerekkori emlék jutott eszembe, sírdogáltam. Barni pedig, mintha tudta volna, hogy vigaszra van szükségem egyfolytában bújt hozzám. Az segített, hogy láthatta Barnit, és ott a "Jó Világban" ahogyan Nagyikám hívta mindig a mennyországot, azóta már biztosan elmesélte Apukámnak és a Nagyikámnak, hogy milyen gyönyörű kisfiunk van!
E sok esemény közepette Barni pedig szépen fejlődött:
Alvás: Barni az alvási ritmusa még mindig nem változott, elég hektikus volt nappal, többnyire félórákat aludt továbbra is! Már mindent megpróbáltam, lefeküdtem vele én is, és együtt aludtunk, de akkor is maximum 45 percet aludt. Így szinte egész nap fáradt volt, dörzsölte a szemét, de nem aludt hosszabban.
Evés: Mikor május közepén a doktornéninél jártunk Barni már napi ötször evett, tízóraira és ebédre szilárdat. Ezért zöld lámpát kaptunk arra, hogy az uzsonnára bevezessük a tejpépeket és egyelőre a gabonák közül a kölest - ez ugyanis nem tartalmaz glutént. A glutén bevezetését is elkezdtük, kétnaponta kapott egy darab babakekszet. Szóval még aznap délután meg is vettem az első tejpépet és azonnal meg is kóstoltattam Barnival. Ízlett neki, rögtön bepuszilta a 4 hónapos kortól adható adagot. Ezzel megoldódott az a gondunk, hogy a délutáni tápszerrel már egyre kevésbé bírta estig, és így a fürdetés már egyre többször szólt az éhség miatti sírásról. Május közepétől tehát már csak reggel és este kapott tápszert, és mindig megitta a max. adagot. (Érdekes, hogy erre is egyik napról a másikra állt rá. (Éppen meséltem valakinek, hogy Barnusnak, ha meg kellene ennie az egész adagot, ami életkora szerint adható a tápszeres dobozon található utasítás szerint, kipukkadna. Na aznap este bevágta az egészet:o)))
Beszéd: Barni egyre változatosabban gügyögött, megjelentek nála az öööözések, vagy a kedvencem az ingigingi. A legnagyobb örömünk mégis az volt, hogy elkezdett kacagni! Egyszer már márciusban kacagott a gyógytornásznál az egyik játékra, de azóta semmivel nem lehetett rávenni. Kicsit csalódott is voltam emiatt. Na de most! Ha csiklandoztam, vagy játékból harapdáltam a kis testét gyöngyöző babakacaj volt a jutalmam. De a Bohócdoktortól ajándékba kapott lufivirág és lufibéka is extázisba hozta és csak nevetett, nevetett. Nincs is ehhez fogható hang!
Mozgás: Alighogy hazajöttünk Kisköréről a hónap elején Barni egyszer csak úgy fordult hasra, hogy nem kezdett el azonnal sírni, sőt! Először észre se vettem, hogy már nem hanyatt fekszik a játszószőnyegen, mert olyan gyorsan fordult oda-vissza. Ez a tudománya láthatóan őt is nagyon boldoggá tette, forgott mint a ringlispíl. Hason fekve egy teljesen új perspektíva nyílt meg előtte, és sokkal kényelmesebb póz volt ez a játékhoz is. A hónap végére pedig már a fenekét is elkezdte emelgetni, jelezve felénk, hogy már nincs is olyan messze az az idő, amikor odamegy ahová ő akar! Itt volt az ideje beszerezni a járókát, amin rengeteget vitatkoztunk Bocival. Én már előbb is szerettem volna, mert ugye abban mégsem a földön fekszik, jobban is szétlátott volna. Mivel megjött a jó idő is és naponta többször ki kellett vigyem Barnit a teraszra úgy gondoltam, hogy egy járókában majd magában is tud nézelődni, miközben én teszek veszek körülötte. Szerencsére első perctől nem volt gond, ha betettem. Imádott a teraszon így bulizni, Járóka Sándornak kezdtem el hívni, ha pedig még énekelt is közben akkor már megvolt a népi zenekar is:o))) Néha fel is ültettem, de mindig kellett segítenem neki, láthatóan erre még nem volt kész a törzsizomzata, mindazonáltal nagyon tetszett neki.
Legjobb képek erről a hónapról:
Papó halála miatt ismét egy hetet töltöttünk Kiskörén. Most már oda és vissza is egyedül mentem illetve jöttem vele. Szerencsére nem volt vele gond az autóban. A temetés és a mise idejére azonban másra kellett bíznunk őt. Ez volt az első eset! Anya szomszédai vállalták a felvigyázást szinte repesve az örömtől. (Már a korábbi ott létünkkor is óriási szeretettel vették körül Barnit, ezért is esett rájuk a választásunk.) Barni mintha megérezte volna mi készül, amikor a temetés előtt átvittük őt a szomszédba szinte azonnal hangos sírásban tört ki. Végül sikerült megnyugtatni és Boci még egy kicsit ott maradt velük, de akkor már nem volt semmi gond. Nehéz volt otthagynom, de tudtam jó helyen van és olyanokkal van együtt, akik szívesen vannak vele, nem teher nekik. Végül nem is volt semmi gond, sétálni vitték Barnit, aki közben szunyókált egy jót.
