Június 1-jén 35 éves lettem én (igaz lélekben már rég leragadtam úgy 26-28 körül), de ezen a napon csak egy volt a lényeg, hogy BARNI FÉLÉVES lett! Tulajdonképpen bárki felköszöntött mindenkinek azt újságoltam, hogy a kisfiamnak aznap van a 'fél szülinapja'! Azért jó érzés volt az is, hogy sokan felköszöntöttek, rokonok, barátok, kollégák. Kaptam köszöntést e-mailben, sms-ben, telefonon, a közösségi oldalakon, és képeslapon is.
Boci már napok óta nagyon készült! Persze nem árult el semmit, de nagyon intézkedett, éreztem rajta, hogy nagyon zizi. Ilyen szokott lenni mindig, ha izgatja, hogy valami sikerüljön. Szóval tudtam, hogy valami nagyon ütős dologra számíthatok. És...............
Amikor Boci aznap hazaért munkából nem szólt semmit. Persze reggel már ébredés után boldog szülinapot kívánt. Aztán egyszer csak elkapta Barnit és közölte vele, hogy "gyere kisfiam, köszöntsük fel anyát", majd eltűntek a lépcsőházban. EGY NAGY CSOKOR VÖRÖS RÓZSÁVAL JELENTEK MEG! Pontosan 35 szál virág volt a kezükben. Sosem kaptam még annyi szál virágot, mint ahány éves voltam! Természetesen könnyekig meghatódtam és legalább félórát pepecseltem azzal, hogy vázába rendezzem a virágokat. És ez még nem volt minden! Boci már mindent elintézett, ahhoz, hogy július elején egy romantikus hétvégét töltsünk kettesben a Szent Orbán fogadóban és megünnepelhessük az első házassági évfordulónkat!
Másnap aztán mindenkinek elújságoltam, hogy mit is kaptam az én Szerelmemtől. Bárki jött hozzánk és meglátta a virágaimat, kérdés nélkül büszkén meséltem el a szülinapi meglepetésemet. Hát ilyen az én uram! A legjobb férj, és apa a világon! És, és ... én minden fakszni nélkül SZERETEM.
A virágaimmal:
