A szülés óta nagyjából egyformán teltek az estéink, talán kicsit már monotonná is vált. Tulajdonképpen el is felejtettük milyen is társasági életet élni, vagy színházba, koncertre menni. Éppen ezért igazi felüdülés volt a kellemes májusi este kettesben (jó-jó, gondolatban hármasban). Talán nem használtuk ki az egész estét, de elsőre azért igazán ügyesek voltunk a 'hogyan légy megint önmagad' játékban.
Május végén tehát jazz koncertre mentünk Bocival. Ez volt a közös szülinapi ajándékunk Nagyitól és Napától. Természetesen a koncertjegyek mellé teljes körű babysitter szolgáltatást is vállaltak arra az estére. Előző napon főpróbát tartottunk és megmutattuk, hogyan is zajlik nálunk az esti rituálé. Boci annyira precízen magyarázott mindent a nagyszülőknek, hogy az már mosolyogni való volt. Na persze másnap csak éppen a kádat nem találták meg a fürdetéshez, de a tapasztalt nagyszülő páros így is megoldotta a feladatot.
Szóval mi már este 6 előtt leléptünk. Furcsa volt ez a hirtelen jött nagy szabadság! Én úgy ültem az autóban mintha életemben nem jártam volna Budapest belvárosában, pedig még 7 hónapja is minden napos utam vezetett arra. A koncert kitűnő volt, csak kb az 5. perc után bekapcsolt az anya üzemmódom, és bár próbáltam nem rá gondolni, de folyton Barnin járt az eszem. Leginkább az a kérdés izgatott, hogy elalszik-e majd? Mivel már előző este is Nagyi ette meg és fektette le, igaz akkor még én is kéznél voltam, ösztöneim azt súgták nem lesz gond. Na de azért mégis?! Aggódni azért csak szabad, nem?
A koncert amilyen jó volt, sajnos olyan rövid. Nekünk pedig megrészegülve a helyzettől eszünkbe se jutott beülni még máshová iszogatni egy kicsit, vagy egy estére feladva a diétát, egy jót enni. Végül a fagyizás mellett döntöttünk, és bár először arra gondoltunk, hogy majd a körúton valahol megállunk és sétálgatunk közben, szinte megbeszélés nélkül választottuk a lakásunkhoz közeli római parti cukrászdát. (Nos, az elfogyasztott fagyikelyhekkel tényleg sikerült fittyet hányni a diétára:o)))
Este 11-re már otthon is voltunk, a babavigyázók pedig jól meglepődtek, hogy már haza is értünk! Mindenesetre köszönjük nekik az élményt, és a jövőben is minden ilyen lehetőséget szívesen fogadunk.
