Az április ismét mozgalmasra sikerült és sok változást hozott. Elkezdtük a hozzátáplálást, ezzel párhuzamosan abbahagytam a fejést, és úgy döntöttem lesz, ami lesz nem kínlódok tovább. És pláne nem teszem ki Barnit ennek az egésznek. Egyre inkább látszott ugyanis, hogy nem tud egy jó ízűt enni. Mivel mindig a szoptatással kezdtünk, még ha a cumisüveget magam mellé készítettem, akkor is váltani kellett evés közben, sőt már attól is nagyon sírt, ha egyik mellemről a másikra tettem át. Úgy gondoltam, hogy a hozzátáplálással még egy fázist beiktatni már veszélyes lesz. Féltem, hogy Barninak előbb-utóbb stresszes lesz az evés, és végül majd rossz evő gyerek lesz.
Aztán elkövetkezett az első nem otthon töltött éjszaka is Csücsök életében, és nem apróztuk el. Kezdésnek a hónap végén 1 hetet töltöttünk Kiskörén anyánál, apa nélkül. Szerencsére nem volt probléma, Barni ugyanúgy viselkedett, mint itthon, nem rázta meg különösebben a környezetváltozás.
Szerencsére áprilisban én is lelki gyógyulás útjára léptem. Végre én magam ismertem fel, hogy bajban vagyok és, ami még fontosabb meg is akartam gyógyulni, persze szokásomhoz híven azonnal:o))) Boci rengeteget segített ebben, szerelmesen, végtelen türelemmel volt irántam és mindent megtett, hogy jobban legyek. Sosem fogom neki elfelejteni!
Barni 4 hónapos orvosi vizsgálatára és a védőoltásra még március utolsó napján került sor. Ezzel az oltással egy időre kipipáltuk a kötelező szurikat, kicsi Manóm így március hónap során 3-szor kapott oltást! (1-jén és 31-én a kötelezőket, 16-án pedig a menigococcus ellenit.) Most voltam csak igazán kíváncsi a súlyára, hiszen már nem volt mérlegünk! Március 31-én tehát 6240 g és 64 cm volt, majd egy kilót hízott, és 4 cm-t nőtt márciusban! Meg is kérdezték, hogy mitől nyúlik ez a gyerek? Mondtam a védőnőnek, hogy semmi különöset nem csinálunk vele, csak esténként párszor végig gurítjuk rajta a sodrófát:o)))
Április 1-jén így vezénylete az esti vacsora készítést:
Az összefoglaló a fejlődéséről pedig a következő:
Alvás: napra pontosan a 4 hós születésnapjának délutánjától a nappali alvásai mondjuk úgy megszűntek. Ma sem tudom miért, utánaolvastam és több helyen írják, hogy ez jellemző. Na de ilyen változás! Eddig órákat tudott aludni, ekkortól egyre inkább félóra, néha 20 perc lett a penzuma. Továbbra is a babakocsiban aludt. Az elalvással nem is volt semmi baj, de 30 perc után felébredt, és volt, hogy 20-30 percig kellett tologatni a teraszon a babakocsit, hogy ugyanannyi időre visszaaludjon. Csak ritkán fordult elő hosszabb alvás, de az is max 1 óra volt. Ez totál széttördelte a napunkat. Nem lehetett tervezni, így egy idő után nem is terveztem, és csak az etetésekhez igazítottam az ügyintézést, bevásárlást. Fél órát a bevásárló kocsiban is tudott aludni. Egyedül a reggeli utáni alvás ideje maradt fix, de az is lerövidült 20 percre. Mivel így azonban nem volt kipihent egyre többet nyávogott, és ahogyan telt a nap egyre kevésbé lehetett vele bármit csinálni. Ráadásul az éjszakai alvások is kezdtek felborulni. Még mindig jellemzően kétszer kelt, de szopi után csak a karomban akart tovább aludni. Néha órákat dajkáltam, sokszor Boci váltott fel. Érdekes, hogy ez mindig a hajnali órákban történt.
Evés: Április 5-én Barni megkóstolta az almát, persze csak a levét. Nagyon ízlett neki! Szépen nyitotta a száját, és úgy evett kanállal, mintha mindig is csinálta volna. Napról napra haladtunk, 2 nap után már almapürét is kapott. Észrevettem azonban, hogy nagyobb mennyiség után délután görcsölt kicsit a pocakja. Ezért mindig megfőztem az almát, és így már nem volt semmi baj. 1 héttel később már 50 g almapürét evett meg tízóraira. A hónap közepétől megkóstoltattam vele a zöldségeket, ebédre már kapott főzeléket és tápszert is. A hozzátáplálással szinte azonnal elkezdett csökkenni az étkezések száma, Barni ugyanis még mindig részletekben ette meg az adagjait, így szinte egész nap evett. A hónap vége felé beálltunk a napközben hatszori evésre, és az éjszakai szopizásokra. Éjjel egyre kevésbé evett, inkább csak dajkálásra vágyott. Lassan elkezdett csökkenni a szoptatások száma. Még mindig nagyon nehezen tudtam elengedni, de amikor láttam, hogy egyre jobban eszik a kisfiam, kezdtem beletörődni.
Beszéd: A torokhangok egyre szélesebb skálája jelent meg Barninál, továbbra is gargalizálva énekelt, és ebben minden reggeli ébredéskor részünk volt. Felismerte, hogy ha sikítozik és hangot ad ki, az nekünk mennyire tetszik! És ... nem is tudom hogyan írjam le, szóval úgy ahogyan én hívom azóta is, "bagzómacska hang" - szerintem ez a legjobb kifejezés arra a hangra, amit képes kiadni.
Mozgás: Barni képes volt már egyedül hasra fordulni, de azért nem gyakorolta rendszeresen, mert még mindig utált hason lenni. Leginkább én trenírozta a csípőből történő vagy a lepedőben való forgatással, több-kevesebb sikerrel. Ha hasra tettük azonnal visszafordult, és az oldalra fordulást is előszeretettel gyakorolta. Akkortól, hogy azt megtanulta, ha betettük a kiságyba az alváshoz, már lendítette a lábacskáit és fordult is - leginkább jobbra -aztán ráfordult a rácsokra és úgy aludt el. A hónap végére a gyógytornásszal már a kúszás előkészítését segítő gyakorlatokat kezdtük. Ebben a hónapban Barni finommotorikus mozgása fejlődött nagyon sokat, a kis kezecskéivel próbált mindent elkapni, megtapogatni, megvizsgálni. Már különbséget tudott tenni a tárgyak között, hogyan kell azokat megfogni csupán csak a tárgy látványára. Pl: a csörgőt megmarkolta, a selyemszalagot két ujjacskájával csippentette.
Az ötödik hónap képei:
