Áprilisban elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy több napra hazamenjünk anyukámhoz Kiskörére. Húsvét után, egy hetet töltöttünk nála Barnival kettesben, miközben Boci itthon dolgozott. Éppen ezért két szempontból is főpróba volt ez, egyrészt hogyan viselkedik majd Barni nem a megszokott környezetben, másrészt hogyan bírja apa nélkülünk. (Boci és én még Barni előtt sem töltöttünk 2 éjszakánál többet külön:o))) Na persze a cél az is volt, hogy Boci is pihenjen egy kicsit.
Nagyon vártam már ezt a hetet, hát még anyukám! Végre otthon, a saját környezetében lehetett büszke nagymama. Mondanom sem kell, a babakocsit ki sem engedte a kezéből! És igen, nekem is fontos volt, hogy megmutassam "otthon" a kisfiamat, mindenhová büszkén mentem vele. Nem mintha ez itthon nem így lenne, de ez mégis csak más volt.
Húsvét után, kedden indultunk. Mivel anya is nálunk volt az ünnepen, így nem kellett egyedül autóznom Barnival. Nem igazán tartottam tőle, ha sírt volna egyszerűen megállok. Na de így egyszerűbb volt, anya hátul ült Barnival. Tízórai után indultunk, és Barni már a második kanyar után aludt, végül majdnem végig. Úgy telepakoltam az autót, hogy mi éppen befértünk:o)) Na de mit lehet tudni mire lesz szükség? Aztán délután bejártuk egész Kiskörét, nem volt egyszerű, mert lépten-nyomon megállítottak bennünket, és persze mindenkinek volt egy kedves szava.
Nagyon kíváncsi voltam az első éjszakára. Barni a nappaliban aludt, az új utazóágyában, mi pedig anyával a hálószobában. Az esti rituálét ugyanúgy betartottuk, azzal a különbséggel, hogy anya fürdette Barnit. Ja, és a nagy kádban! De ez sem okozott gondot. Evés után Barni ugyanúgy elaludt, mint itthon. Néha vissza kellett menni, de ez nem számított különlegesnek. Az éjjelek is ugyanolyanok voltak, általában kétszer kelt, szopizott vagy csak dajkálásra vágyott. Az ölemben akart aludni. Anya sokszor átvette az "éjjeli műszakot". Április végére ugyanis eljutottunk oda, hogy Barni napközben hatszor evett, tízóraira és ebédre már szilárdat, és csak ritkán kellett ezeknél hozzápótolni tápszerrel. Így a tejem is jelentősen fogyott, eldöntöttem elválasztom, hiszen ez a mennyiség már inkább csak szomjoltásra volt elég. Mivel az éjszaki szopizások is inkább szomjoltások voltak, és az én meglétem ellenőrzése, úgy döntöttem itt az idő az éjszakai minievésekről leszoktatni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy éjjel, ha felébredt hosszabb törődésre vágyott mint korábban. Nem panaszkodom azonban, ettől még sokkal rosszabb történeteket is hallok. A hozzátáplálásban sem volt fennakadás, ugyanolyan jól haladtunk, mint itthon.
Az egy hét hamar elrepült! Főleg, mert mindig történt valami. Jöttek az otthoni barátok, ismerősök, szomszédok meglátogatni Barnit, aki így nagyon sok ajándékot kapott. Mi is meglátogattuk a dédimamát (édesapám anyját), aki márciusban mikor egy napra hazalátogattunk szinte semmit sem látott a Pindúr Pandúrból, mert amikor nála voltunk Barni aludt. Most azonban, bár mind a kétszer az odafelé úton bealudt a babakocsiban, ott mindig felébredt és elemében volt. Május 1-jén elmentünk Hevesre is keresztanyámékhoz őket és papót is meglátogatni. Szegénykém már olyan gyenge volt, de ennek ellenére nagyon megható volt, amikor meglátta Barnust és elkezdett sírni. Azt mondta, most, hogy ismeri a kisfiamat, nyugodtan meghalhat. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hamar el is következik!
Összességében a napok jól teltek és végig nagyon jó idő volt. Néhány napon anya dolgozott, és ilyenkor kettesben voltunk Barnival. Nagyokat sétáltunk a Tisza parton, ő pedig jókat aludt a babakocsiban. Ekkortájt szokott rá arra, hogy késő délután, kora este is aludt egy rövidet. Ez azért volt jó, mert egy kicsit jobban bírta az estét, nem volt annyira nyűgös.
Itthon Boci eleinte örült, hogy kicsit szabadabbak lettek az estéi, és pihenhet egy kicsit. Két nap után azonban már szenvedett a hiányuktól. Minden este, ha Barni elaludt töviről hegyire be kellett számolnom telefonon hogyan telt a napunk.
Barni ezen a héten érdekes dolgokat kezdett produkálni. Néha hasra vágta magát, de vagy megijedt tőle, vagy csak azért mert utálta ezt a pózt, szinte azonnal vissza is fordult. Ugyanakkor a helyzetváltoztatás igénye irtó erős volt nála. Gondolom ezért elkezdett háton közlekedni. Nagyon muris volt, ahogyan a sarkaival lökte magát és ha haladt attól boldog volt.
Kiskörei fotók:
