Megint eltelt egy hónap, Barni pedig úgy nő, mintha nyújtanánk, és annyit változik napról napra, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket!
Azt, hogy mekkora is Töki, nem tudom, mert bár 31-én voltak a fiúk védőoltáson (igen kérem, ezúttal a papa vitte Barnust, mert nekem ügyeket kellett intéznem) Barnit nem mérték meg. Boci reklamált ugyan, de annyira nem erősen, hogy mégis megtörténjen. Egy biztos, Töki erősen combosodott, és olyan jó kis kerek popója lett, imádom nézni mikor hason fekszik a kádban fürdés közben. Hosszra is tuti sokat nőtt, mert el kell csomagoljam a 74-es méretű ruhákat, igaz már azokból most is csak a nagyobbakat használtuk. Előkerültek azonban a 86-os méretűek is!
Persze én vagyok annyira kíváncsi, hogy nekifussak egyedül annak a lehetetlen küldetésnek, amit egy 1 éves folyton izgő, mozgó gyerek mérések miatti egy helyben tartása jelent. (Azt hiszem erre szokták mondani, hogy aki hülye...) Tehát egyik reggel ráállítottam Barnit a fürdőszoba mérlegre, naná, hogy egy percig, mit percig, egy tized másodpercre sem állt meg rajta. Az eredmény és az az igazság pedig nem odaát, hanem valahol 9,2 és 9,6 kg között van! Ez úgy nagyjából stimmelhet is, bár elég tág határok között lehet tippelni. És ez még nem volt elég, én a hosszát is akartam tudni! És mivel ő már jár, sőt fut, persze ezt már állva, ajtófélfán jelölve képzeltem el. Hát így utólag jót röhögök magamon. Mértem, de nem nyertem, 76 cm???!!! Na ettől biztosan több, de hiába mondtam neki, hogy húzza ki magát és maradjon nyugton, nem tette:o)))
Egyszóval Barni nő, hízik, és okosodik. Januárban bevezettük az étrendjébe a tejet minden zökkenő nélkül. Így mára már reggelire, ébredés után, csak tejet iszik, kb 2-2,5 dl-t. Este pedig fürdés után felesben kapja tápszerrel, ugyanakkora mennyiséget. A rizstejet és társait el is felejtettük, amúgy sem ízlett neki túlságosan. És ha már az ízlésnél tartunk, nos az is kezd elég jól körvonalazódni. A kelkáposzta főzelék 'felnőttesen' elkészítve is csak nagy alku árán ment le, de a gulyásleves, borsóleves, rizses hús, tarhonya pörivel, sült és rántott csirkehús az jöhet. Ja, ki ne hagyjam a reggeli rántottát, vagy bundás kenyeret, vacsira pedig virsliből és párizsiból tud hihetetlen mennyiséget eltüntetni!
Ami a fogak számát illeti, ismét nőtt eggyel! Így Töki már hét fogú. A hetedik a bal alsó kettes lett, és még január közepén minden előrejelzés nélkül érkezett. Épp szánkózni készültünk Dobogókőre egy vasárnap, mikor ebéd közben észrevettem a kis fénylő gyöngyszemet. A párja, azaz a jobb alsó ketteske azonban azóta sem akar megérkezni.
Töki továbbra is jól alszik. Azt hiszem havonta egy-egy éjszaka, amikor át kell menjek hozzá egy kis simizésre, még bőven belefér egy ekkora gyerek életében. A múltkor a délelőtti lefekvés idején éppen itt volt a védőnénink. Én letettem Barnit aludni úgy ahogyan szoktam, pizsi, hálózsák, redőny le, egy kis víz, ha kell neki, puszi, cumi és be az ágyba. Kb 3 percet vett igénybe a művelet. A védőnéni pedig nagyon megdicsért, azt mondta ezt tanítani kellene. Büszke is voltam magunkra. A nyári kínlódás meghozta gyümölcsét. Érdekes, hogy napközben tud extrém hosszan is aludni egyik nap, aztán másnap szinte alig. Ezt még meg kellene fejtenem, de azt hiszem ezzel komolyan majd a nappali egy alvás idején kell foglalkozni.
A hónap nagy eseménye, hogy Barni elindult önállóan, igaz ehhez először még lábra kellett állítani, de ment. Aztán felállt kapaszkodva és úgy indult neki, majd kb az első lépések után 1 héttel, már kapaszkodás nélkül is felállt. Ha elesik már akkor sem mászva folytatja, hanem újból nekidurálja magát és megy. Mára már szinte nem is mászik. Érdekes, hogy pár nap, de akár pár óra gyakorlás után mennyire magabiztosan lépdelt, sőt futott! Mert ő szisztematikusan gyakorolt, ha elesett újból felállt, ha nem sikerült elsőre, akkor addig próbálta míg össze nem jött. És ha egyszer két lábon állt, akkor ment, és ment. A legszebb, hogy ettől olyan boldog volt! El-vissza teljes hosszában a lakáson át, közben vigyorogva, nagyokat sikongatva gyakorolt. Mára már ott tartunk, hogy lehet vele fogócskázni, és már sétálva ide-oda cipel dolgokat. Hozza-viszi a játékait, és már az udvaron teljes harci díszben, akarom mondani anorákban is egyedül megy, nem is engedi, hogy fogjuk a kezét. Imád pl a gátoldalon lefelé futni, én meg utána, hogy el tudjam kapni, ha kell.
A lábaival együtt a nyelve is megeredt. Dumál többnyire még számomra érthetetlenül, de ez a dolog élvezeti értékéből semmit sem von le. Tyatyatya kántálással tud magyarázni. Ezt már tudom, hogy ilyenkor nagyon jelentőségteljes dologról beszél. Ha jó kedve van, akkor megmondja, hogyan csinál a kutyus, és elnyom egy halk vaút! Egyre változatosabb hangokkal és mutogatással egyértelműen ki tudja fejezni mit is akar. Rámutat pl a szekrényre, amiben a babakekszet tartjuk, ha kér és hümmög is hozzá. Mutatja, hogy kapcsoljuk be neki a zenét, ha valamiből nem kér többet egyértelműen eltolja magától és azt mondja nye.
Szinte mindent megért, amit mondunk neki és nagyon szívesen tesz meg dolgokat, ha kérjük. Pl imádja becsukni az ajtókat, viszi a ruháit a szennyesbe, beteszi a mosógépbe. Az udvaron a parkoló autókat körbejárva megmutatja mindnek a kerekét és a lámpáját, sőt ki tudja választani több autó közül, melyik az enyém. Jelzi, ha hintázni akar, általában ezt hili-nek hívja. A Duna partról pedig egyértelműen hazafelé veszi az irányt, ha elege lett a sétából, és tudja melyik kapun kell bejönni. De Napáéknak jelzi a boltot is, ahol kiflit szoktak venni neki. Megtanulta hol van a nyelve, bárkin megmutatja a szemét, de fület az mindig magán mutatja. A könyveiben tudja melyik a boci, a kutyus, a traktor, a járművek kereke ... stb. De a joghurtos dobozon már kérés nélkül is megmutatja a bocit, a poharán pedig Csőrikét. Ha azt mondjuk neki tente, lefekszik a földre. És még sorolhatnám, egyszerűen eszembe sem jut minden, mert amire még egyik nap rácsodálkozunk, hogy tudja, az másnap már természetes, mert újabb dolgokat mutat. Éppen ezért annyira szép és izgalmas ez az időszak! De! Mert van de is. Most érzem igazán, hogy nő, már nem csecsemő, hanem kisgyerek. És már sosem lesz olyan kisbaba! Ez kicsit hmm, mondjuk úgy fura érzés. Boci azt mondja ideje lesz hozzászoknom, mert ez most már mindig így lesz. Hát nem tudom hogy is van ez, de most már kapisgálom miért mondják: "Te mindig anyuka kicsi babája leszel!"
Az okosságok és ügyességek után pedig jöjjön szerintem a hónap legnagyobb ügyessége: Barni bilizik! A reggeli dologgal úgy 80%-osak vagyunk. (A 20% az az eset, mikor reggel nem kell neki.) Mivel a szobatisztaságra való érést úgy 1,5 éves kor utánra datálják, én ezt elég nagy eredménynek tartom. Mert bár rám lehet fogni, hogy ismerem a gyereket és tudom, hogy reggel mindig van kaki, ezért ráültettem a bilire, és szerencsém volt. De az már mindenképpen Barni ez irányú érettségének köszönhető, ha napközben jelzi, hogy kell neki. Mondjuk ebben még nem vagyunk túl jók, mert sokszor későn érek oda, ő ugyan kihúzza a fókát a szekrény alól, de mire a gatya is lekerül, addigra meg is történt az eset. Sebaj, van időnk gyakorolni.
