Szombaton Danit és Barnit megkereszteltük! Mivel tavaly Dani keresztelője nem jött össze, adta magát a dolog, hogy egyszerre kereszteljük a fiúkat. Egyébként is Dani keresztszülei Bocival mi lettünk, és mi is Katát és Wolfgangot kértük fel erre a feladatra. Nem csináltunk nagy fakszint a dologból, csak a szűk család, illetve legkedvesebb barátnőm családostul.
A szertartás egyszerű volt, a templomban sem volt rajtunk kívül más. Nem kértük ugyanis, hogy mise keretében legyen a keresztelő, hiszen azt gyerekek kevésbé bírták volna. Szombaton 11 órakor a kismarosi templomban gyűltünk össze. A fiúk tulajdonképpen jól bírták, Dani végig teljes odaadással figyelve az atyát ült az ölemben. (Nagyi szerint lehet, hogy focista pap lesz belőle:o)) Barni eleinte élvezte, hogy a hangjától visszhangzik a templom, a szertartás azonban a délelőtti alvásidejére esett, így kisebb nyüszivel vészeltük át. A keresztvizes kancsót majdnem kikapta az atya kezéből és a gyertyalángba is mindenképpen bele akart nyúlni. Barni keresztszüleinek nehezebb feladata volt, mint nekünk, hogy a gyereket kordában tartsák.
Az ünnepi ebédet aztán a kismarosi Patak vendéglőben költöttük el. Jobb választásunk nem is lehetett volna, kellemes volt a kerthelyiség, finomak voltak az ételek és még játszósarok is volt a gyerekeknek. Az igazi buli azonban ebéd után következett Nagyiék kertjében! A gyerekeknek - voltak öten (sorban a majdnem 5 éves Áron, a 4 éves Ádám, a 2 éves Nórika, a másfél éves Dani, és a majdnem kilenc hónapos Barni) ez maga volt a kánaán, medence, homokozó, jó nagy udvar ...stb Nekünk felnőtteknek pedig a diófa adott árnyékot a sütihez és kávéhoz, valamint a jó beszélgetésekhez.
Apropó süti! Már hónapokkal ezelőtt megszületett a fejemben a gondolat, hogy csinálok két tortát a fiúknak, na persze úgy is mi ettük meg. Estéken keresztül böngésztem a recepteket a neten. Mindenképpen marcipán bevonatút és/vagy cukormázasat akartam csinálni. Anya segítségemre volt, mert a 2 tortát megsütötte és hozta, nekem csak a töltéssel és a díszítéssel kellett törődnöm. Tudom, hogy sokan a családból hülyeségnek tartották az egészet, egyszerűbb lett volna rendelni valamelyik cukrászatból, de nekem ez nagyon fontos volt. Leginkább az, hogy én készítettem el, és bár nem lett olyan szép mint egy cukrászé, de szívemet, lelkemet beletettem. Finomnak pedig tuti finomak voltak, ez biztos!
A fiúk sok szép ajándékot is kaptak eme nagy nap alkalmából, a "dabda" mester Danit focikapukkal örvendeztettük meg, Barni pedig markolót, dömpert, építőjátékot kapott. Nagyi pedig a három fiúunokát jelképező "jómadarakat" festett. Barni nagyon élvezte a délutánt, pancsolt is, de alapjában véve jól eljátszott a takarón vagy azon kívül. Mászott, kúszott, majd felült, jól megrágott mindent. Egyszerűen élvezte, hogy sokan voltunk körülötte. Jól el is fáradt estére, és még véletlenül sem szundított volna egyet az autóban hazafelé. Anyukám megfürdette, amikor hazaértünk és úgy kidőlt, hogy másnap reggel fél hétig egy mukkja se volt.
Sok-sok ilyen szép napot szeretnénk még! Ilyen volt ez a nap képekben:
