Eljött végre a karácsony! Őszintén, már éppen ideje volt, mert annyit készültem, izgultam a 'handmade' ajándékok miatt, hogy muszáj volt valamilyen visszajelzést kapnom, egyébként megőrülök:o)))
Úgy döntöttünk Bocival, hogy az lesz a legjobb Barninak, ha 24-én inkább az ebéd lesz ünnepi, így marad idő játszani, bolondozni, és Töki sem lesz túl fáradt. Éppen ezért már 23-án este, miután Barni elaludt, feldíszítettük a fát. Boci kisebb gyomorgörcsök közepette, de azért hősiesen kitartott.
Izgalmas volt a karácsony reggel, kíváncsiak voltunk mit szól majd a fához! Mire a fiúk kijöttek a gyerekszobából, én elkészültem a reggeli tejcsivel és minden világítást lekapcsoltam. A reggeli félhomályban csak a fán ragyogtak a fények. Barni persze először a kezemben lévő cumisüvegre fókuszált:o))) majd észrevette a fát. És kikerekedett a szeme! Nézte, nézte, majd emelte a kis kezeit és nagy höhögések közepette jelezte Bocinak, hogy azonnal vigye közelebb. Persze tudom, hogy ez még nem az igazi karácsonynak szóló gyermeki ámulat, de azért elsőre is nagyon megható volt.
Sajnos anyukámnak dolgoznia kellett, így Nagyival és Napával töltöttük a 24-i napot, ami szuper volt. Az ebéd jól sikerült, Barni is kapott rántott halat (természetesen garantáltan szálkamenteset), amit imádott. Felköszöntöttük Nagyit is, aki szülinapos volt. Hosszú lenne itt felsorolni, hogy ki mit kapott, legyen elég annyi, hogy minden ajándék telibe talált! (Halkan jegyzem meg, hogy Bocikám megint megtréfált a fa alatti ajándékkal, csakúgy mint tavaly. Úgy látszik ez most már mindig így lesz?!) Jókat nevettünk, bolondoztunk, játszottunk Barnival.
Aztán másnap Vácra vitt az utunk és Nagyiéknál töltöttük a napot. A családi ebédnél ismét jó sokan ültük körül az asztalt, amit Töki nagyon élvezett. Felnőtteket meghazudtoló módon fegyelmezetten ette végig a menüt, láthatóan jól lakott:o))) Persze délután már nem volt hajlandó aludni, ő sem akart kimaradni a nappaliban folyó buliból.
26-án szintén mozgalmas napunk volt. Anyukámhoz utaztunk Kiskörére, ott is maradtunk pár napig. A gyors ebéd után ismét volt 'Barni-köszöntés', mivel a Nagymama nem lehetett ott a szülinapi partyn. Torta, tűzijátékkal, ez dukál! Mivel Barni nem volt hajlandó aludni, indultunk Hevesre, ahol Töki kapott egy (a felnőttek számára elviselhetetlen hangon) zakatoló, és villogó, körbe-körbe járó mozdonyt. De ez is csak kb 10 percre bűvölte el. Valószínű túl sokan voltunk körülötte, és már kínozhatta valami, mert az első éjszakánk elég rossz volt. Nem is tudom mikor fordult elő ennyi nyűglődés. Először fogzásra gyanakodtam, be is kentem az ínyét, majd éjfél körül adtam neki még fájdalomcsillapítót is. Szegénykém dobálta magát az ágyban. Azt hiszem a hasa fájhatott, mert ugye neki a fűszeres kajából kellett ennie! Végül úgy éjjel kettő körül, félóra kézben ringatás után tudott elaludni rendesen. A következő napon már szerencsére nem volt gond. De, ugyan már itthon vettem észre, megjelent a 6. fogacska, nevezetesen a jobb felső kettes.
Az év hátra lévő része nagyon jól telt, Boci sem ment dolgozni, így az utolsó napokat hármasban töltöttük. Töki nagyon élvezte, hogy az apja is itthon van, én meg kicsit tartottam az újév első hétköznapjától, amikor már ismét kettesben leszünk. Szerencsére azonban nem volt gond. Szilveszter délutánján sétáltunk egy nagyot a Duna parton, és ahogy besötétedett már durrogtak is a környéken a tűzijátékok, egy-kettőt még a lakásból is láttunk. Kicsit izgultam, hogy Barni tud-e majd aludni ettől éjjel, de észre sem vette. Na persze jól bevacsorázott, egy pár virslit tüntetett el alig pár perc alatt! Buliztunk is egy kicsit fürdés előtt, szemből felállt az etetőszékre és ott táncizott. Szóval igazi baba szilvesztere volt! Mi pedig Bocival kettesben vártuk az éjfélt.
Másnap ismét nagyot sétáltunk a Duna parton és megetettük a kacsákat is! Tavaly január 2-án sétáltunk először Barnival ugyanott. Akkor még egy hónaposan babakocsiban feküdt és aludt, most meg már kézen fogva jött velünk:o)
Már igazi nagyfiú! Az újév első napján Barni komoly, 13 hónapos, akarom mondani 1 éves és 1 hónapos (mert most már években kell mérni!) fiatalember lett!
