És jött a Mikulás!
Nem így terveztük, bár Barninak szerintem tök mindegy volt. Néhány héttel ezelőtt elhatároztuk a barátnőmmel, hogy igazi Mikulás napot csinálunk a gyerekeknek. Ez elsősorban az ő két gyerekének jelent valamit, hiszen Áron most múlt 5 éves, Nórika pedig 2. Amikor Bocinak feldobtam az ötletet, azonnal jelentkezett Mikulásnak, vállalta, hogy ő beöltözik. Kapóra jött tehát, hogy a Corában sikerült teljes Mikulás ruhát, felszerelést vennünk.
Aztán a terveinket kersztülhúzta Nóri betegsége, Áron fociedzőjének búcsúztatása, így a házi Mikulás ünnepség elmaradt. Pedig nagyon készültem, a nagyobbaknak filcből és kartonból készítettem mikulásokat, aminek a kis kosarába tettem az ajándékokat, Barninak pedig ugyancsak ezzel a technikával hóember készült, amit az ablakba akasztottunk ki.
Én nem is gondoltam, hogy attól még Boci beöltözik a csemeténknek, de nagyon jól tette. Nekem ugyanis a Mikulás reggelre rossz kedvet hozott, olyan kedvetlen voltam egész nap, hogy már kezdtem megrémülni ismét visszatér a depresszióm. Nem tudom mitől volt, hiszen nem történt semmi különös. Éppen ezért nehéz napom, napunk volt, mert persze Barni megérezte, hogy nekem nem kerek a világ, így neki sem volt az.
Aztán megérkezett apa, és azonnal a mikulásruháját követelte. Még egy botot is hozott valahonnan, amire rákötötte az ajtónkon lógó csengettyűs elefántos girlandot:o))) Míg öltözött előkészítettem neki az ajándékokat, a hóembert, a fa csattogós halacskát és a nagyiéktól kapott mobiltelefont. Persze ez már nem fért a zsákjába, és benn is felejtette a hálószobában, mert ő is készült, az egész családnak hozott csokimikulást. Én Bocicsokisat kaptam:o)))
Mikor elkészült kiosont a képcsőházba, és vadul kopogni kezdett, majd nyitotta az ajtót. Barni pedig teljes sebességgel kotort az előszobába. Mikor megpillantotta a Mikulást elkerekedettek a szemei és csak nézett. Majd hirtelen izgalomba jött és azonnal meg akarta szerezni a hóember-dísz lelógó részeit. Eközben Boci terelte befelé és közben olyan szöveget nyomott, hogy én alig tudtam tartani a kamerát a röhögéstől. Amikor Barni rám nézett, el sem tudta képzelni mi lett velem. A Mikulás megpróbálta persze őt ölbe venni, ami ugyan sikerült, de Barni láthatóan félt tőle. Olyan édes volt, ahogy ült megilletődve, és tétován próbált szabadulni.
Végül tehát mégis volt saját Mikulás ünnepségünk, és hála Bocinak nekem is jó kedvet csinált!
És a Mikulás fellépése:
