Ma meglátogattak bennünket az unokatesómék. Régóta szerveztük már, de Tibor munkája mindig közbeszólt. Most közölte, ha törik, ha szakad unokaöcsit 1 évesen akkor is meg kell látogatni!
Szóval Tibort és Szilvit ebédre vártuk, majd utána közös programként megnéztük a Vörösmarty téri adventi vásárt. Óóóóó, bár ne tettük volna, vagyis...
Persze Barni már itthon elbűvölte a vendégeket, leginkább azzal, hogy csendben ülve végigette a menüt. Aztán mivel Szilvi magától jelentkezett sétáltatónak, és Barni annyiszor járhatta be a lakást saját lábán, ahányszor csak akarta, Töki azonnal haverrá fogadta. Így nem csoda, hogy egymás kezéből kapkodták ki a babakocsit, mikor megérkeztünk a belvárosba.
Tavaly érthető okokból kihagytuk az adventi vásárt, de Bocival eddig még mindig megnéztük, sőt 2009-ben a münchenit is láttuk. Most persze már más szemszögből láttuk az egészet! Egyébként is zavar, ha valahol nagyon sokan vannak, de ez, ma, szombaton késő délután telt házas volt, sőt! Szinte már a Váci utcában sem lehetett lépni, de a térre érve úgy éreztem, hogy gúzsba köt a tömeg. Pláne nem lehetett közlekedni babakocsival! Mi mégis elkövettük azt a hibát, hogy bemerészkedtünk az egyik kirakodó sorba. Hát nem kellett volna, alig tudtunk keresztül vergődni, Töki is Boci nyakában kötött ki! Gondolom milyen rémisztő lehetett számára a hömpölygő tömeg, amit ő ráadásul alulnézetből láthatott. Egy szóval Barnit érezhetően zavarta a sokadalom.
A sor végére érve, mivel Barni is megnyugodott kissé, mi azért megjutalmaztuk magunkat egy kis forralt borral és zsíros kenyérrel:o)) Végül még ötletet is merítettünk, ugyanis Barni imád hűtőmágnesekkel játszani, pechére azonban a mi hűtőnk be van építve, így kénytelen a sütőajtóval beérni. De Bocival tervezzük, hogy készítünk neki egy táblát és fafigurákra mágneslapot ragasztunk.
Aztán hazafelé szintén nem volt egy leányálom az út, a pesti alsó rakpart totál bedugult a Lánchídig, Barni pedig végig méltatlankodott, és az utolsó métereken elaludt. Így mikor hazaértünk az ébresztést sem díjazta különösebben.
Azt hiszem jövőre is megyünk, de szigorúan csak délelőtt, akkor talán még élvezni is tudjuk.
Néhány fotó:
