Bár minden porcikám tiltakozott ellene mégiscsak kiváltottam a szteroidos kenőcsöt. Bocival úgy egyeztünk meg, hogy 3 napig próbálkozunk. Közben persze kutattam, kerestem az egyéb megoldásokat, és pénteken már a homeopátiás ekcémakrémmel mentem haza. Na és bőrgyógyászt kerestem.
Mondanom sem kell, hogy az egészségügyi ellátás most is kitűnően működik! Nem voltak illúzióim afelől, hogy leghamarabb december végére kapunk szakorvoshoz időpontot, mégis meghökkentem, amikor a Budai Gyerekkórház telefonszámát felhívtam és január 3-ra kaptunk lehetőséget. Szóval ezerrel érdeklődök, hogy magánrendelésre hová mehetnénk előbb.
A szteroid 3 nap alatt nem okozott látványos változást, igaz romlani sem romlottak a kiütések. Így vasárnap átálltunk a homeopátiás kenőcsre. A hét közepén pedig úgy döntöttem megpróbáljuk a tejmentes diétát. A lelkem mélyén bízom benne, hogy Barninak nincs semmilyen tejallergiája, de mire eljutunk orvoshoz ezt is ki szeretném próbálni, hogy nem teljen feleslegesen az idő. Főleg, mert azt hiszem, hogy ezzel kezdik majd a próbálkozást.
Hát... Barninak nem nagyon tetszik a tejmentesség. A sajt, joghurt, túró ugyan nem annyira hiányzik neki, de a reggeli és esti tápszer nagyon. A gyógytápszert még vanília porral sem nagyon akarja meginni, egyelőre a rizsital vaníliával kombinációval próbálkozunk. Kell néhány perc mire bekapja a cumit, némi unszolás után, közben pedig kérdő tekintettel nézz rám... én meg magyarázkodom neki bőszen.
És ott van a kifli, ami ezután csak vizes lehet, a kalács, amit annyira szeret (Nagyi jóvoltából rizsitallal elkészítve is nagyon finom), az uzsonnák, amik eddig is fejtörést okoztak már. Mit adok most neki, ha nem ehet túrókrémet, joghurtot gyümölccsel, vagy tejpépet. És éppen most, amikor már-már a rendes tej előtt is nyitva lehetett volna a kapu, jöhetett volna a tejbegríz, tejberizs!
Hétfőn délután már többet tudunk majd, sikerült találnom egy magánrendelést, remélem jó is lesz!
