Tegnap este vacsora-randevúnk volt az én csodálatos férjemmel. Éppen 3 éve, hogy először együtt vacsoráztunk mi ketten, most pedig már férj-feleség vagyunk, és van egy csodálatos gyerekünk. Bennünket személyesen nem ismerő olvasónak kicsit rapidnak tűnhet ez a tempó. Én sem hittem az ilyenekben korábban, de velem, velünk is megtörtént, így bizton állítom van sors, végzet, mindegy minek hívjuk. A dolog akkor, ott a Kálvin téri Pata Negrában elrendeltetett. Az első évfordulónkon kérte meg Boci a kezem, a másodikon pedig nem volt már hátra egy hónapom a szülésig (persze ezt akkor még nem tudtuk).
Töki persze itthon maradt. A felvigyázást Nagyi és Napa vállalták természetesen. Nem izgultam, hogy gond lenne, hiszen már nyáron is elaludt nélkülünk. A nagyszülők vacsi időben érkeztek, és örömmel katonáztak Barninak, aki pedig hálásan produkálta magát. Közben én gyors használati utasítást adtam a gyerekhez. A legfontosabbnak - mint utóbb kiderült - az az információ bizonyult, hogy énekelni szoktam Barninak a fürdés utáni tejcsi-evés közben. Nagyi szerint mindaddig, míg nem kezdett el énekelni Töki csak a cumit rágta és nézelődött. Az énekszó azonban ismerőssé tette neki a helyzetet és már evett is. Hiába na, ez a szokás hatalma! Mi fürdetés közben hangos pápázások közepette mentünk el Bocival. Az elalvással semmi gond nem volt. Éjjel egyszer ébredt, akkor láttam rajta érzékelte, hogy már otthon vagyok, de ennyi. Nagy feneket nem kerített a dolognak.
Mivel ilyen flottul ment a tegnap este is, borzasztóan büszke vagyok magunkra, mindannyiunkra! Persze tudom, hogy ez gyerekfüggő is, mégis az a következetesség, amit január óta minden nap betartunk az esti "szertartással" kapcsolatban egyértelmű eredményt produkál. Na persze, rághatnám most a kefét, hogy simán el tudok menni a gyerekem mellől, meg sem érzi, ezért biztosan nem kötődik hozzám, vagy nem vagyok jó anya ... stb Ehelyett inkább azt gondolom, hogy Barni olyan érzelmi biztonságban él velünk, hogy, tudja (hiszen mindig el is mondom neki) számíthat ránk, elmegyünk ugyan, de jövünk vissza, és addig is olyan emberek gondjaira bízzuk, akik igazán szeretik. Szóval ő egy csodálatosan okos kisfiú!
