Milyen jó, hogy egy baba életében végeláthatatlan sora van az ELSŐ dolgoknak! Most például fodrásznál voltunk, ugyanis már sokat lamentáltam, hogy kicsit igazítani kellene a fazonon.
Barni tarkóján a babahaja sok helyen megmaradt és mostanra elég hosszúra megnőtt, csakúgy mint a fejtetőn. Bár ez a hátsó körfrizkó lehetett volna a szexepilje, hiszen már születésekor is hosszabb volt ott a haja, és ha kicsit elfeküdte murisan elállt a fejétől. Ezért is neveztem el Yoda mesternek. (Megjegyzem a Csillagok háborúját egyszer sem néztem végig:o))
Megoldásnak Boci azt mondta, hogy toljuk le neki géppel, de elképzeltem, ahogyan Barni közben ficánkol, hiszen sosem tud egy helyben ülni, és máris láttam ahogyan itt-ott belevágunk a gyerekbe (oké tudom, hogy nem lehet). Mivel kisebb horror film rajzolódott ki előttem ezt az ötletet elvetettem. És tulajdonképpen el is napoltam a dolgot.
Aztán hazautaztunk anyukámhoz halottak napjára és pár napot Kiskörén töltöttünk a nagymama legnagyobb örömére. Mivel ott is téma lett az egyre érdekesebb frizura egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam anya barátnőjének lányát, aki fodrász. Egyébként is mindig találkozunk velük, ha anyánál vagyunk, a gyerekei imádják Barnit. Ő persze azonnal igent mondott és rögtön a telefonhívás után mehettünk is. Olyan gyorsan történt minden, hogy időm sem volt elgondolkodni azon, hogyan kötöm majd le Töki figyelmét. Beültem a székbe, az ölembe kaptam magammal szemben, kapott egy doboznyi hajcsipeszt és mire mindet a földre dobálta már készen is voltunk. Szóval Töki nagyon ügyes volt!
Természetesen eltettem a levágott hajtincseket, és majd bekerül abba dobozba, amit karácsonyra szánok a manómnak. Lesz benne első cumi, kórházi karszalag, UH képek és egy csomó szentimentális dolog. Lehet, hogy ez egy fiúnak nem fog sokat jelenteni, ha felnő, de azt biztosan tudni fogja ebből is, hogy mennyire szeretjük, vártuk őt és milyen nagy élmény, hogy köztünk van.
