...avagy nászút pocakkal, és nászút utáni aggodalmak
Végre eljött a nyaralásunk ideje is, szeptember 2-án útnak indultunk. Eredetileg Spanyolországba terveztük a nászutat, hiszen a terhesség 25-26. hetén jártunk, az orvos engedélyezte a repülést is. Aztán valahogy még is úgy döntöttünk nem megyünk olyan messzire, és mindenképpen autóval utazunk. De akartunk tengert is, nagyon-nagyon! Így mivel Horvátországban már voltunk, maradt Észak-Olaszország. Ha pedig Észak-Olaszország akkor irány a Garda-tó! Tehát néhány nap Jesoloban a tengerparton, majd pedig néhány nap Sirmionéban az észak Taorminájában.
Mondanom sem kell már nagyon vártuk a szabadságot, ilyen későn még egyik nyáron sem mentünk pihenni, közben szerveztünk és lebonyolítottunk egy esküvőt is, szóval fáradtak voltunk. Ráadásul itthon ezerrel tombolt a parlagfűszezon és én már a végemet jártam. Nem szedhettem semmit, de már ülve kellett aludjak, mert állandóan be volt dugulva az orrom.
A nyaralásunk összességében jól sikerült, bár az olasz vendégszeretetből és a nemzetközileg elismert olasz konyhából nem sok ízelítőt kaptunk, mi azért jól éreztük magunkat. Párosunk azonban nem a 'tengerparton egész nap homokban fekvős' fajta, így szinte minden nap várost néztünk. Így jutottunk el Trevisoba, Padovaba, Veronaba, Velencébe és jártuk be a történelmi Sirmionét. Sőt útban odafelé megálltunk Szlovéniában és megnéztük a postojnai cseppkőbarlangot. Jól bírtam az egész napos gyaloglást, na persze meg kellett állni pihenni is, de amikor Veronában városnéző buszra szálltunk már elég jól éreztem a nap végén a különbséget.
Egy pocakos nászutas fotói:
A sok gyaloglás és/vagy a hosszú autóút okozta-e, nem tudni, de hazaérkezésünk másnapján aktuális orvosi vizsgálaton kissé megrémültem. Lerövidült a méhnyak! A méhszáj zárt volt, de először szülő nőnél a méhnyak kb 3cm és csak közvetlenül a szülés előtt kezd rövidülni - magyarázta az orvos. Nálam akkor 1,5 cm volt és a 26. héten még nagyon nem volt itt a szülés ideje!!! Nagyon megijedtünk, ráadásul láttam a dokin is, hogy komolyan mondja, amit mond. Feleslegesen addig sosem paráztatott.
Bár a doki nem szigorú ágynyugalmat írt elő, Boci csak abban tudott gondolkodni. Min. 2 hét fekvés, 1 hét után ellenőrzés. Így az arra a hétre tervezett 3D-s UH-ot is le kellett mondjam. Mit mondjak, örülök, hogy nem tartozom azok táborába, akinek szinte végig kellett feküdniük a terhességet, de Babóért bármit megtettem volna. A következő heti ellenőrzésen szerencsére már sokkal jobb volt a helyzet. Azon a héten még pihentem, de utána mehettem dolgozni, igaz csak fél napokat vállaltam már. Ebéd után jöttem haza, és csak itthonról dolgoztam. Ez igényelt némi szervezést a kollégáimtól, de hamar belejöttünk és azt kell mondjam nagyon toleránsak voltak velem.
Bocinak és nekem is lelkiismeret furdalásunk volt, hogy annyit mentünk a nászút alatt, aggódtunk, hogy nem figyeltünk eléggé. Halálosan meg voltunk rémülve, hogy Babó előbb jön a világra és ez a mi hibánk! Egymást nyugtatgattuk, vigasztaltuk és izgultunk, vagyis inkább rettegtünk. A a második ellenőrzésen aztán megnyugodtunk valamennyire...egy kicsit, talán. Az orvos már ekkor jelezte, amit a 3D-s UH is megerősített, hogy Babó egyelőre farfekvéses. De hát volt még idő a megforduláshoz.
Persze az első riadalom és szükséges pihenés után a 3D-s UH sem maradhatott el. Mondjuk nem volt felemelő élmény, mert Barni nem sokat mutatott magából és a szonográfus egyfolytában bökdöste, sőt rázta a hasam, csakhogy rábírja Babókát arra, hogy "szerepeljen". Már-már azt hittem az uram leüti! Nekünk akkor az is elég volt, amit kaphatunk a Picikénkből, ott volt, jól volt és nem nézett ki úgy a helyzet, hogy kikívánkozik.
Még egy nagyon fontos dolog azonban eldőlt ezekben a hetekben, Babó igazi nevet kapott. Többé már nem Szilágyi Tökös Babóként emlegettük, hanem Barniként. A névválasztásról majd külön is írok, itt legyen elég annyi, végre eldöntöttük kisfiunk a Szilágyi Barna nevet kapja majd.
Barninak:
Az aggodalom érted, miattad és az, hogy erről én tehetek, annyira bénító érzés volt, szinte élni sem volt kedvem. De aztán Te adtál erőt ahhoz is, hogy gyorsan összeszedjem magam és mindent elkövessek ne essen bántódásod. És ez most már mindig így lesz, Te mindig erőt adsz majd nekem ahhoz, hogy bármit véghez vigyek. Igyekeztem még többet beszélni hozzád, vagy csak a pocakomat simogatni, hogy tudd benn kell maradnod, neked akkor még ott volt a lehető legjobb.
