Barni híradó

Egy éve megtudtuk kisbabánk lesz! Babó azóta megszületett és már 4 hónapos is elmúlt, mikor e blog írásába kezdek. Életünk vele vált igazán teljessé! Ilyen hát Barnival az élet, a hétköznapok, az ünnepek, a kalandok, az örömök, a nehézségek...

Így rohan az idő

Lilypie Second Birthday tickers

Legfrissebb fotóink

Terhesnapló - 3. rész

2011.04.14. 08:32 - mamsli

Címkék: várandósságom

A terhesség középső harmada azért jó, mert addigra túl van az ember lánya a legfontosabb genetikai vizsgálatokon, már nem kell izgulni ezek miatt. Elmúlnak a kezdeti panaszok is (na jó, már akinek elmúlnak, nekem szerencsém volt) és csak élvezni kell, hogy babát várunk. Néha persze el kell menni orvoshoz, de azt mindig vártam, mert az UH-n láthattam az én Babómat.

Szóval a nyár alapvetően jól telt, csak lassan. Az esküvő után látványosan elkezdett nőni a pocakom, és a 18. héten, egy vasárnap este, a teraszon üldögélve végre megéreztem Babót! Már addig is volt, hogy azt hittem ő az, de tuti biztos csak akkor voltam benne. Hú... csodálatos érzés volt, és egyben egy picit rémisztő is. Ekkortól már nem csak tudtam, hogy odabenn van, hanem nap, mint nap jelét is adta ennek. Arra, azonban, hogy a Kispapa is érezze őt még várni kellett pár hetet. Nagyon szerettem, ha Boci simogatta a hasam, mindig éreztem, hogy Babó a kezéhez úszik. Hogy ez miért van így, nem tudom és korábban nem is nagyon hittem benne, de működik! És amikor ez kívülről is látható lesz, amikor úgy hullámzik a poci, mint a Balaton! Na az igazán fantasztikus!

A második, kötelező genetikai UH-ra július 20-án került sor. Babó fejkörfogata ekkor 157 mm, haskörfogata 128 mm, mellkas átmérője 40 mm volt. Combcsontjának hossza pedig 30 mm. Mindene megvolt, belső szervei az UH vizsgálat alapján kitűnően működtek.

Kedvenc pocakos fotóm augusztus 21-én készült:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nászútra, nyaralni csak szeptember elején mentünk, addig sóvárogva éltem a munkás hétköznapokat, mikor is minden kollégám elhúzott mellőlem szabadságra. Egyébként jól éreztem magam.

 

Barninak:

Amikor először éreztem, hogy mozogsz odabenn, azt hittem örömömben kiugrok a bőrömből. Attól a perctől kezdve minden mozdulatodat követtem bárhol is voltam és bármit is csináltam. Mindig elképzeltem, hogy mit csinálhatsz, sokat simogattam a pocakom, igen és szinte minden héten elolvastam neked a Nők Lapjából a mesét:o))) Minden vasárnap reggel azzal kezdődött, hogy egy könyvből hangosan felolvastam apának, hogyan fejlődtél azon a héten, és mi fog történni veled a következő héten, mekkora lehetsz, miket tudsz már.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://barnihirado.blog.hu/api/trackback/id/tr703046337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása