Olyan izgatottam ébredtem, hogy csak na! Éppen ezért tiszta zizi voltam egész nap, alig vártam, hogy Boci délután előbb hazaérjen és ünnepeljünk végre.
Ezzel szemben az Ünnepelt, szülinap ide vagy oda, szinte egész nap nyűgös volt, csak mászott rám nyávogva, de igazából semmi sem volt jó. Délután aztán megfejtettem a nyügi okát is, kibújt az ötödik fog! Ez kérem az anyatermészet ajándéka, tehát megvan a bal felső kettes fog is!
Szóval a nyügi miatt kissé lassan haladtam az előkészületekkel, sőt mi több... Úgy terveztem, hogy ma csak egy kis puding tortája lesz, hogy mégis csak a nagy napon meggyújtsuk azt a bizonyos gyertyát. Mondanom sem kell, a puding nem egyben jött ki a tálból. Mi volt a baj? Sosem fogom megtudni. Kb 10 éves korom óta készítek pudingot és ilyen még nem fordult elő velem. Mikor máskor történjen?! Aztán Boci is késett, persze nem szándékosan... mi már teljes harci díszben vártuk, próbáltam Barnit valahogyan lekötni, több-kevesebb sikerrel. És persze mondanom sem kell, az ajándék is késett! A webáruház ugyan időben feladta, de a futár még véletlenül sem ért ide délutánig. Felhívtam őket, azt mondták este 8-ig várhatom! Na puff! Game over - ekkor végem lett! Mire Boci hazaért már pityeregtem is:o)))
Aztán persze összeszedtük magunkat, Barninak is jobb kedve lett, valószínűleg az apja volt rá jó hatással. A futár is megérkezett az ajándékkal, a puding pedig a tálban is jól nézett ki, és nem utolsó sorban finom volt. Barni pedig kedvére maszatolhatott! Annyira élvezte, ahogyan a kis kezeivel beletapicskolt a tálba és utána szinte könyékig pudingos lett. Na és a gyertyafény! Hát az kérem, totál elbűvölte! Megfogni ugyan, érthető okok miatt nem engedtük, pedig nagyon próbálkozott, de a tekintete! Mint akit elvarázsoltak! Az ajándékban pedig leginkább az azt tartalmazó doboz kinyitása volt Barni számára a legizgalmasabb. (Ezen jót röhögtem, mert esténként órákon át böngésztem a neten, hogy mi legyen a meglepetés - én hülye, pedig hányszor hallottam már másoktól, hogy a gyereknek a játék doboza tetszik a legjobban.)
Szóval végül mégis csak buliztunk egyet lightosan, mi hármasban és mégsem maradt el a szülinap! Istenem, egy évvel ezelőtt a boldogságtól részegen feküdtem a kórházban, a gerincérzéstelenítő miatt még szinte mozdulatlanul és csak moziztam, moziztam... Újra és újra végigpörgettem a nap eseményeit, hogy újból magam előtt lássam azt a pillanatot, amikor a műtőben megmutatták nekem Barnit! Most pedig ... ááááá már sosem lesz többet pici baba!!!
Szülinapos képek:
