Ma, november 30-a este már csak néhány óra választ el Barni első születésnapjától! Nagyon izgulok, még jobban mint tavaly ilyenkor. Igaz akkor még nem tudtam, hogy másnap a világra jön a kisfiam. Persze izgatottak voltunk már mindketten Bocival, de 18-ig, a hivatalos időpontig volt még néhány nap. Én egyébként is a december 10-ét álmodtam meg a nagy napnak.

Így nem is csoda, hogy az adventi készülődés kötötte le miden figyelmemet, vagyis helyesebben terelte el a figyelmemet. Emlékszem tavaly november 30-án este rapid sebességgel töltöttem meg az általam készített adventi naptár zsákocskáit, hogy mire Boci hazaér a munkából készen legyek. Mert ugye másnap ki kellett nyitni az első zsákot! Éppen ezért a lakás díszítése még csak félig volt meg, azt másnap fejeztem be.

Most viszont már teljesen készen vagyok a karácsonyi díszítéssel, épp csak a fahéj és a mézeskalács illat hiányzik. Sőt, már  a Happy Birthday-s szalag is ki van feszítve, még a lufifújás van hátra, de előbb egy kis nosztalgiázást engedtem magamnak.

Nagy közhely, de anyának lenni a legjobb dolog a világon! Nem is lehet ezt igazán megfogalmazni, ezért is hangzik ilyen közhelyesen. Az én esetemben eltelt néhány hónap, mire felfogtam, megértettem, hogy mit is jelent ez. Mert ezt meg kell érezni, tapasztalni! Mindazonáltal azt, hogy szeretem és akár az életemet is odaadnám érte már akkor éreztem, amikor még a pocakomban volt, és milliméterben mért ülőmagasságról beszélt az orvos. Mostanában elég sokszor Barni fülébe súgom, ha felkapaszkodik az ölembe, hogy mennyire szeretem őt. Igaz ezt ő még nem érti, de biztosan érzi, és érzi akkor is, amikor éppen összeakasztjuk a bajszunkat valamilyen turpissága miatt.  (Mostanában napjában tízszer is felmászik a dohányzóasztalra és kapcsolgatja a TV-t vagy éppen püfföli valamelyik játékával az LCD kijelzőt.) 

Végül még egy közhelyet megosztok: még egy nehéz, nyűgösséggel teli nap után is, amikor már annyira vágyom, hogy végre este elaludjon, mindig úgy fekszem le, hogy tele van a szívem szeretettel, és mindig megállok a szobája ajtajában, hogy hallgassam egy kicsit a szuszogását, mert nincs attól szebb hang a  világon.

Szóval jövök majd a szülinapi beszámolókkal. Úgy tervezem írok majd  a holnapról, amikor is csak hármasban ünnepelünk, a nagy banzáj majd szombaton lesz, arról külön bejegyzés készül. És írok arról is milyen személyiség lett 1 év alatt az én kisbabám.