Végre eljött a nyaralás ideje is!
Érdekes, hogy miként változtak bennem a nyaralással, szabadsággal kapcsolatos érzelmek! Amíg dolgoztam, alig vártam a nyári minimum 2 hetes szabadság idejét. Többnyire nagyon fáradt voltam már addigra, és szükségem volt valamilyen feltöltődésre. Mégis mikor Boci mesélte, hogy az utolsó napján sokan kívántak neki jó pihenést, olyan ismeretlennek tűnt ez az érzés. Az idén ugyanis azért vártam nagyon a nyaralást, mert végre együtt lehetett az egész család, és elsősorban találkozhattak végre a gyerekek! Ádámot és Danit tavaly október vége óta nem láttam!
Szóval az idén igazi családi, Balatoni nyaralásunk volt! Az időpont és a helyszín már jó előre le volt szervezve. Augusztus 15-én Balatonboglár felé vettük az irányt. Bár úgy időzítettem, hogy az utazás Barni délelőtti alvás idejére essen, sajnos az út nagyobb részén végig nyávogott. Az az érzésem, hogy már nem szeret a hordozóban lenni, ami eléggé korlátozza a mozgásban, és nem is nagyon lát ki az autóból. Végül azért csak megérkeztünk, a többiek már vártak minket. Hihetetlen volt, hogy örültek a gyerekek Barninak! Ádám igazi nagy fiú lett, mindig puszilgatta, simogatta és ölelgette Barnit. Dani pedig követve a bátyját ugyanezt tette. Barni pedig hirtelen ezer szemet növesztett és folyton figyelte a nagyobbakat.
A díszes kompánia by Napa:
Nem is csoda, hogy Barni annyi új dolgot kezdett el csinálni a nyaralás alatt. Felült önállóan, és rájöttünk, hogy borzasztóan tetszik neki a labda. Persze a családban az igazi labdafan Dani, aki szinte más szót alig-alig mond, kivéve azt, hogy "dabda". Másfél évesen olyan ügyesen rúgja és dobja a labdát, hogy az már zavarba ejtő. Szóval Barninak volt kitől ellesni a dolgot. És szenzáció, de ha labdához tarjuk a kezünkben akkor a pici lábával rúgni próbálja, és mindehhez teli szájjal vigyorog vagy kacag. Nem volt tehát mit tenni, Bocinak be kellett szereznie egy labdát! Ráadásul a szállásunkon volt egy kis kutyus is, szintén labda bolond. A legjobb játék tehát az volt, ha rúgtuk a kutyának a labdát.
És persze nem szabad elfelejtkezni a Balatonról sem! Eszembe sem jutott, hogy nem teszik majd Barninak, hiszen imád pacsálni. Nem tévedtem, az élővíz is ugyanolyan favorit, mint a medence. Felavattuk a beülős úszógumit is, ami inkább nekünk volt kényelmes, hogy nem kellett őt kézben tartani, de ő folyton kiakart mászni belőle. Élvezettel csapta a vizet a kezecskéivel, rugdosott a lábacskáival és egyáltalán nem érdekelte, hogy az arcába, szemébe fröcskölt, sőt még ivott is a vízből:o)))) A parton pedig mindig volt mit felfedezni, pl: bicikli kereket forgatott, füvet szedett és persze természetesen ránk mászott. A felállás egyelőre még mindig úgy történt, hogy belénk kapaszkodva nyomta fel magát.
Barni számára óriási élmény volt a nagy társaság, és a nagy családi étkezéseket is nagyon élvezte, oly annyira, hogy ő is folyamatosan csemegézett, ezt-azt lopott az apja tányérjából. Mindig adtunk neki kis sajtot, paradicsomot, kenyér belet, reggelinél joghurtot. Ahogyan látta az asztal körül ülőktől a kis kezeivel csipegette a falatokat és jóízűen majszolt.
Az alvással sem volt igazán probléma, bár a nappali alvásai rövidebbek voltak a nyaralás alatt, főleg, ha a parton babakocsiban altattuk. Úgy látszik az ágyban alvásra szoktatás teljes siker lett! Éppen ezért a hét második felében mi inkább délelőtt otthon maradtunk hármasban és csak Barni ebédje után mentünk le a partra. Így legalább kétszer tudott aludni az ágyában. Erre rá is kényszerültünk, mert Barni két napig lázas volt, vagyis inkább csak hőemelkedése volt. Mitől? Nem tudjuk, tippelgettünk, de... A lényeg, hogy nagyobb baja nem lett és ahogyan jött, úgy el is múlt. Na de azért Murphy bácsi velünk volt: mikor legyen lázas a gyerek, ha nem a nyaralás alatt?!
És még sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak, megünnepeltük Ádám 4. szülinapját, voltunk vitorlázni, megnéztük a szüreti fesztivált, és 20-án este kimenőt kaptunk a nagyszülőktől. Miután a siserihadat elpalántáltuk elindultunk koncertezni, amiből végül naná, hogy a színpad előtti táncolás lett! Azt hiszem tavaly nyáron táncoltam ilyen jót utoljára!
Ez a nyaralás inkább kikapcsolódás volt és kizökkenés az itthoni mindennapokból, mint igazi pihenés. Bár egy-egy délutáni szundi azért Bocinak és nekem is összejött. Nem baj, majd ha nagyobbak lesznek a srácok.
Sok-sok fotó a nyaralásról:
Barni érezhetően elfáradt a hétvégére és bár nagyon élvezte a bandázást, szüksége volt a pihenésre itthon. Na persze a visszarázódás nem ment könnyen. A hazaérkezés napján még csak nyűgös volt, másnap azonban, amikor már csak kettesben voltunk, szinte egész nap ordított. Harmadnapra aztán megnyugodott és ismét szép lett a világ!
