Mivel immár féléve, hogy elkezdtük a hozzátáplálást, ideje írnom arról is mi csúszik a legjobban. Őszintén, kissé nehéz dolgom van, mert Barni szívesen eszik meg mindent, amit feltálalok neki. Így volt ez már kezdetben is, amióta pedig egyre több darabos ételt eszik, azt hiszem nincs megállás. Szívesen kóstol meg bármit, és ha ízlik neki, akkor... Ha én eszem, és ő ezt látja, naná, hogy azonnal jelentkezik nálam, kapaszkodik és tátog, mint egy madárfióka. Így van ez akkor is, ha ő éppen akkor fejezte be az evést, és teli a pocakja. De ha együtt ebédelünk, akkor addig nem eszi meg a saját főzelékét, amíg nem adok valamit neki az én tányéromból. A minap egy-egy ceruzababbal a kezeiben lapátoltam belé az ebédjét, miközben én meg rakott zöldbabot ettem. Ma meg kivételesen nem főztem magamnak, hanem a fagyóból kaptam elő kész burgonyagombócot, nugátkrémeset...nyam-nyam, fini volt. Amint leültem az asztalhoz, Töki rögtön ott termett, felkapaszkodott és megállt a székem mellett, nézett rám a gyönyörű kék szemeivel és a tekintetével azt mondta: na, mama, mit eszel? én is! adjál már! Annyira kellett röhögnöm, hogy alig tudtam neki a gombócból olyan kis falatkát vágni, amin nem volt nugátkrém. Mert azt ugye má' mégse, kisfiam! Ezek után most már bennem csak egy kérdés motoszkál. Meddig tudom még becsapni? Nem kell már szerintem sok idő ahhoz, hogy a kis ujjacskájával mutassa majd: olyat is kérek!
Az abszolút Number 1: Spenótfőzelék túróval. Nem emlékszem azóta sem pontosan, utána kellene néznem, de az olaszoknak van valami spenótos ricottás kajájuk, ami nekem nagyon ízlett. Ez adta az ötletet, mikor azon gondolkodtam mit adjak feltétnek a spenóthoz. Akkor már napok óta hús volt az ebédhez, a tojást még nem vezettük be, én pedig valami változatosságot akartam. Így készítem: jó két marék spenótlevelet forró vízbe dobok 3-4 percre, majd leszűrőm és újabb vízben felteszem főni egy nagyobb szem kockára vágott krumpli társaságában. (Mostanság persze már nem forrázok, hanem rögtön a második lépéssel kezdek, de eleinte a spenót és a sóska magas oxánsav tartalmát így próbáltam csökkenteni.) Épp csak annyi vizet teszek rá, hogy ellepje. Ha a krumpli megpuhult az egészet turmixolom egy teáskanál olívaolajjal és két púpos evőkanál túróval. És mivel nincs spenót fokhagyma nélkül Barni tányérját kicsit kikenem egy kis fokhagymával. Emlékeim szerint a rekordunk ebből úgy 30 dkg körül van.
Mediterrán zöldségek Claus Hipp nyomán, avagy Finomfőzelék a'la Dél a következő, amit nagy mennyiségben képes pillanatok alatt elpusztítani. Bár igyekszem minden nap főzni Barninak, azért kap üveges babakaját is. Nem tartom én ezt ördögtől való dolognak, sőt! Szerencsém van, hogy Barni az üvegeset és az én főztömet is eszi, így könnyen mehetünk bárhova. Szóval mikor egyik nap Barni 2 üveggel puszilt be ebből a bébiételből, nem restelltem elolvasni az üvegen feltüntetett hozzávalókat. Azóta én készítem neki. Bár nem hasonlítottam össze a kettőt soha, szerencsére az én variációm is csúszik neki. Ez a következő: egy kisebb padlizsánt és cukkinit forró sütőben megsütök. Melléjük dobok még egy piros húsú paprikát is. A padlizsánt sütés előtt villával megszurkálom. Közben egy vöröshagyma cikket, egy kisebb sárgarépát, egy nagyobb krumplival felteszek főni. Megint csak annyi vízzel, ami éppen ellepi. Egy nagyobb paradicsomot forró vízbe merítek pár percre, hogy letudjam húzni a héját, majd feldarabolom és a többihez teszem főni. Fűszerezésnek 2-3 bazsalikom levél a teraszról, egy csipet oregánó és kakukkfű kerül a főzőlébe. Amikor a padlizsán megsült leszedem a héját és egy nagyobb darabot vágok belőle, a többit pedig lefagyasztom. A paprika viaszos héját is lehúzom és kb a felét teszem bele egy adagba, a többi ebből is megy a fagyasztóba. Minden megy a turmixgépbe egy teáskanál olívaolaj kíséretében, pár pörgetés és kész. Ha ilyenkor a paradicsomot keveslem, ilyenkor még adok hozzá egy kis paradicsompürét. Csirkehúsival is nagyon finom, mostanában pedig egy kisebb fokhagyma gerezd is fő bele.
Bevallom a nagyon egyszerű, de nagyszerű Tökfőzelék, amit nem lehet megunni, nálunk Jolly Joker. Ha nincs ötletem, vagy sietünk valami miatt szinte mindig ezt a főzeléket készítem. Barni pedig imádja! Kezdetben az egész annyiból állt, hogy a gyalult tököt (kb két nagyobb marékkal) egy nagyobb krumplival és kaporral összefőztem és turmixoltam olívaolajjal. Sőt, talán a legelején még kapor sem volt! Aztán a tejföl bevezetésével, már az is került bele jó nagy evőkanállal. Mára pedig már szinte teljesen úgy készítem, mintha magamnak csinálnám, azzal a különbséggel, hogy piros paprikát (nem is értem miért? hát magyar ez a gyerek, vagy mi!) és tejet nem használok. Szóval egy nagyobb cikk vörös hagymát pici olívaolajon megpuhítok, rádobom a tököt és pár percig együtt párolom. Aztán felöntöm vízzel és hozzáteszem a krumplit és friss kaporlevelet. Ha megpuhultak mehetnek tumixolni, bele a tejföl és kész is. Pocaknak natúran, csirkemájjal, és főtt tojással is ízlik.
Folyt. köv.
