Ma voltunk ismét tanácsadáson. Kicsit többet kellett várnunk, mint máskor, de Barnit ez nem zavarta. A tanácsadó épülete jól visszhangzik, amit Barni nagyon élvezett. Folyton kiabált, sikongatott, annyira, hogy be kellett csukni a rendelő ajtaját, mert már zavaró volt. Próbáltam én győzködni a fiamat, hogy csendesebben is jó lesz, de ő annál jobban rákezdett.
Persze a műsor a rendelőben is folytatódott, még véletlenül sem akart fekve maradni a vizsgálóasztalon. Alig bírtam lefogni, míg a dokinéni meghallgatta. Barni úgy gondolta, hogy asztalokon nagyon sok érdekes dolog van, és azt bizony ő mind meg is vizsgálná azonnal, így állandóan nekiiramodott. Azért nehezen, de sikerült őt megmérnünk közös erővel, 8260 gramm, 74 cm hivatalosan, bár szerintem 75 cm volt a helyes, na de annyira ficergett! Fogak száma továbbra is kettő, de ellentétben a múlt hónappal most meg is mutatta a dokinéninek. Megvolt az első kukivizsgálat is, sajnos elég szűk a fitymája, de egyelőre még nincs teendő. Mostantól azonban mindig fogja a dokinéni vizsgálni, és ha nem változik legkésőbb 2 éves kora körül szükség lesz egy kisebb műtétre. Remélem ezt elkerüljük!
Bár a vizsgálattal gyorsan végeztünk, a váróban az öltözködés nekem úgy tűnt órákat vett igénybe. Szinte már az összes várakozó anyuka, ölében a gyerekével körbeállt bennünket és próbálták Barnit figyelmét felkelteni. Még a védőnéni is kijött hozzánk, de ő is csak annyit tudott mondani: "és még most jön a tél, a még több ruha!" Remélem előbb-utóbb enyhül kicsit ez a helyzet, mert ha így marad tényleg nehéz napok várnak rám.
Felkészülve a tortúrára inkább autóval mentünk, nehogy nagyon belecsússzunk az alvásidőbe, de Pocak ma úgy döntött nem alszik! Pedig bevásárlós napunk is volt! No azért mégis csak rendes gyerek, mert bár se reggel, se délben nem aludt egy percet sem a bevásárlást zokszó nélkül tűrte. Hazafelé az utolsó métereken kidőlt az autóban, én meg őrizhettem a parkolóban:o))) Mindösszesen 25 percet aludt! Remélem ez nem egy új szokás!
