Nagyon jó hétvégénk volt! Már pénteken belecsaptunk a lecsóba! Délelőtt Ringatóra mentünk Káposztásra, délután babaúszás.
Ringatóra már régen készültem Barnival: Emlékeim szerint azt mondtam, hogyha kitavaszodik megyünk. Hát nem mentünk. Miért? Kicsinek tartottam hozzá, és a gyógytorna akkor elég programot adott. Így e téren csak most debütáltunk, abszolút sikerrel. Persze Barninak inkább a sok gyerek, azaz a banda jelentette élményt. Azonnal hozzácsapódott két örökmozgó két éveshez, azok futkorásztak Barni meg hason vagy mászva követte őket. Mondanom sem kell nem sokáig tudtam megtartani az ölemben. Amikor azonban a foglalkozást vezető hangszeren kezdett el játszani Barni szoftvere lefagyott, megigézve nézte. Na és egy-egy dal végén a csiklandozáskor ő kacagott a legnagyobbakat, már a többi anyuka is megmosolyogta. Nekem sajnos az éneklés nem ment olyan jól. Azt hittem már sok gyerekdalt ismerek és meg is tanultam őket, de azok teljesen újak voltak. Sebaj, majd legközelebb.
Fél 6-ra aztán babaúszásra mentünk. Mostanában nem megy olyan jól a merülés, de azért még majd próbálkozunk, aztán ha nem lesz javulás nem erőltetem. Pacsálni imád, de mivel sírt egy idő után a merülős gyakorlatokat kihagytuk. Úszás után azonban a hempergőben olyan jót játszott, alig tudtam hazahozni. Nagyokat kacagva bemászott a mászó alagútba és az oldalán lévő lyukakon dobált ki mindent. Én meg kukucsoltam neki, állatfigurákat dugtam be a lyukakon, amitől még tapsikolt is örömében.
Szombaton, ebéd után (isteni ebédet főztem, idén először sütőtök krémlevest és kacsacombot juhtúrós gombával) ismét Ringatóra mentünk immár Bocival együtt a Millenárisra, ahol évadnyitó volt "Ezer anya énekel" címmel. A kis banditánk azt is nagyon élvezte, hatalmas tér volt, ahol kúszhatott, mászhatott, úgy kellett vadászni. Beálltunk táncolni is, és a színpadnál jól megnéztük a hangszereket. A közönség jó részt kicsit fanatikus volt szerintem, de ez nem rontotta el a kedvünket. Azért meg kell jegyezzem, hogy páran, akik ott a legnagyobb tömeg kellős közepén is szoptattak akár 2 éves gyereket is, ölni tudtak volna a szemükkel, amikor uzsonnára előhúztam a táskámból Barninak az üveges tejbegrízt. De most már ezt nem veszem magamra! Sőt ez adott indíttatást arra, hogy végre befejezzem a szoptatásról írt bejegyezésemet. Egyébként Pocak jól elfáradt, hazafelé az autóban el is aludt, így mi megálltunk fagyizni.
Vasárnap a barátnőmékhez voltunk hivatalosak ebédre. Naná, hogy Barni tovább aludt délben mint szokott, így kisebb csúszással, de megérkeztünk. Szuper jó idő volt, a két kicsi (Bettike, aki most múlt 1 éves és Barni) teljesen bejárták az egész teraszt. Barninak a grillsütő tetszett a legjobban, naná volt alul ajtaja, lehetett csapkodni. Aztán irány a kert. Hú ez mennyire hiányzik nekünk! Hinta, homokozó, csúszda... stb Nálunk is vannak ilyenek, de azért az mégis más, ha a saját teraszunkról lehet lesétálni a saját udvarunkra. Barni kipróbálta a homokozót, természetesen meg is kóstolta a homokot. Azt hiszem nagy építőmester lesz belőle majd jövőre. És természetesen Barni nagyon élvezte a lányok társaságát. Ugyan még kicsik ahhoz, hogy együtt játszanak, de azért a "nem szabad bulikban" mégis jól egymásra találtak. Bettike és Barni rögtön felfedezték a hinta állványát tartó kampókat. Tündike, pedig meg is mutatta a kicsiknek hogyan kell azt kihúzni a földből. Persze ilyen kalandok közepette a délutáni alvásnak annyi lett. Próbálkoztunk, de csak hazafelé az autóban szundított egy gyorsat.
A csajokkal a homokozóban:
Vasárnap estére teli élményekkel jól esően mindhárman elfáradtunk. Aztán jött az éjszaka...
