Végre eljött a március, és reméltük a tavasz is beköszönt mihamarabb. 1-jén újabb randevúnk volt a doktornéninél, státuszvizsgálat is volt, és Barni oltást is kapott, amit megint jól viselt.
Február utolsó heteiben Barnus nagyon sokat nőtt, így kíváncsian vártam, hogy milyen hosszúnak mérik majd. A súlyával nagyjából tisztában voltam, mert még mindig méregettem, de akkor elhatároztam, hogy a kölcsönzött mérleget is visszaadom. A 3 hónapos adatok: 5320 g és 59,5 cm. Buksi körméret 40,5 cm volt, az előzőkhöz képest ez is növekedett. Ezt mindig külön is ellenőrzik Barninál, mert szinte már nincs is kutacsa, de már februárban is csak nagyon kicsi volt.
Így nézett ki Barni a 3 hónapos szülinapján:
Ez a hónapunk ismételten a szoptatás jegyében telt. Úgy éreztem, hogy kissé kevesebb tejem termelődik, ráadásul ismét kaptam egy sokkot a szomszédtól: "ne adj neki tápszert, szoptass, az a legjobb!" Mintha én nem tudtam volna! Ugyanakkor Barni még mindig nem képezett rendes vákumot szopizás közben és folyamatosan csattogott a nyelvével. Mindenesetre én újból belevágtam és elkezdtem fejni. Ismét kikölcsönöztük a fejőgépet is. Barni ekkor már kb 4 óránként evett, így arra álltam be, hogy szoptatás után 2 órával fejtem. Ezzel nagyjából azt értem el, hogy délutánra, kora estére mindig lett annyi lefejt tej (kb 110-120 ml), ami mellé nem kellett pótolni. Ezt ugyan sikernek könyveltem el, na de ezt minden nap nem lehetett megvalósítani. Sokszor kényszerültem választásra: fejek vagy sétálni megyek a gyerekkel?! Hétvégenként pedig szinte lehetetlen volt, a főzés, a gyerek ellátása, a rendszeres tornáztatás ...stb, szinte semmire nem volt időm. Főként Bocira és magamra nem. Ez az egész szoptatási tortúra, Barni hallása körüli mizéria, a neurológia vizsgálat miatti idegeskedés ismét betette a kiskaput, vagy inkább ezek voltak utolsó cseppek a pohárban. Végképp kicsúszott a lábam alól a talaj, olyannyira, hogy a teljes feladás is megfordult a fejemben. Volt úgy, hogy felöltözve álltam az ajtóban, miközben ő aludt. Kulcs, telefon nem volt nálam, így ha becsaptam volna az ajtót, nem tudok visszamenni. Nem volt célom, csak azt éreztem mennem kell, mert rossz vagyok és csak rosszat tudok tenni. Honnan volt erőm sokáig mást mutatni a külvilágnak, ezt talán sosem fejtjük meg.
Mindeközben Barni teljesen normálisan fejlődött, napról napra többet tudott és egyszerűen gyönyörű volt! (A jobb napjaimon szerencsére ezt én is láttam, mert egyébként most nem tudnék róla írni.)
Evés: Barni továbbra is minden etetéskor szopizott és utána kapott pótlást, nagyjából 4 óránként, kivéve ha volt elég lefejt tejem, mert akkor késő délután csak anyatejet kapott. Ez azért is jó volt, mert újabban amint elkezdett cumisüvegből enni, úgy tűnt görcsei lesznek. Olyan volt, mintha a hasa fájna. Még a doktornő is eljött és megnézte, persze akkor nem produkálta a tüneteket. Mindenesetre azt tanácsolta, hogy két tápszeres etetés között mindenképpen teljen el 3 óra. Barni azonban általában délután 5 körül evett, majd fürdés után vacsizott, úgy fél 8 felé. Ekkor nem volt meg a 3 óra, ezért jött kapóra a csak anyatejes etetés, mert arra bármikor jöhetett a következő adag. Újabban mind a reggelijét, mind a vacsoráját több részletben ette meg. Reggel, amit meghagyott akkor ette meg, mielőtt újból elaludt. Este pedig akár 1 óra alvás után is képes volt betermelni a maradékot. Éjjel előfordult, hogy csak egyszer kelt enni, vagy egyszer sem, de még mindig többnyire két éjszakai szopizásra vágyott.
Alvás: A hónap nagy kérdése volt, hogyan hagyjuk el a pólyát? Barni ugyanis kezdte azt kinőni, sokszor a lábát már nem is tettem bele, csak a kezeit fogtam le vele. Sőt egyre gyakrabban bújt ki belőle. Nos, a pólya elhagyása nem okozott különösebb nehézséget, addigra az esti rutin kialakult. Egy ideig még betekertem a vastag takaróba, de tulajdonképpen teljesen feleslegesen. A nappali alvásoknál pedig áttértünk újra a babakocsiban való alvásra, és a bölcsőt is elpakoltuk, kinőtte ugyanis. A tavaszi napsütésben jókat szunyált a teraszon. Új alvásrend alakult ki, továbbra is reggeli után 40 percet, majd fél 11-től délig, fél 1-ig és végül délután 3-tól 5-ig, fél 6-ig aludt.
Beszéd: egyre többet gőgicsélt, változatos torokhangokat kezdett kiadni, szinte gargalizált. Reggelente, ébredés után imádtuk hallgatni, hihetetlen műsort adott. Érezhetően élvezte a hangadást, mert legalább fél órát beszélgetett magában minden reggel, mielőtt nyávogni kezdett.
Mozgás: Ebben a hónapban a mozgás fejlődés igen látványos volt. A hónap utolsó napjaiban Barni megtanult magától oldalra fordulni. Annyira édes volt! Lendítette a lábacskáit és fordult, először jobbra, aztán balra is. Innentől kezdve a kiságyban oldalra fordulva aludt, amint letettük már lendített és fordult is. Ha hasra tettem rögtön visszaküzdötte magát hanyatt fekvésbe, továbbra is utált hason lenni. A gyógytornával is jól haladtunk, az ülésbe húzás már lejtőről is ment, és már a támasztásos feladatokat gyakoroltuk, annak érdekében, hogy ki tudja magát nyomni hason, és erősítsük a karjait. A kézmozgása szintén látványosan fejlődött, óriási koncentrációval, de mindent megfogott, amit felé nyújtottunk, és reggelente elszántan kergette az ágy feletti forgót.
Ebben a hónapban már hosszabb útra is vállalkoztunk Barnival és hazamentünk Kiskörére. Én már nagyon vágytam haza, hiszen több mint féléve nem voltam otthon. Leginkább azonban szerettem volna megmutatni végre a kisfiamat drága nagyapámnak. Ennek jelentősége mind inkább felértékelődött, mikor március elején Papó combnyaktörést szenvedett. A kiskörei kirándulás jól sikerült, Papó nagyon élvezte a dédunokáját, és együtt ünnepelhettük vele az utolsó születésnapját!
A hónap végén aztán arra lettünk figyelmesek, hogy elkezdett nőni Barni haja! Babahaját az előző hónapok során elvesztette, és majdnem kopasz volt. Szintén feltűnő volt a ruhaméret változása is, alighogy elkezdte a 62-es rucikat hordani, már váltottunk is a 68-asra, úgy nyúlt mint a rétestészta.
Ilyen volt a 4. hónapban:
