Barnival kapcsolatos legnagyobb aggodalmunk eddig a hallása volt. Borzasztó napokat éltünk át, amíg bizonyosságot nem szereztünk. Nem tudtunk aludni sem, folyton a gyerek hallását teszteltük. A legtöbb ilyen néhány órás megnyugvást hozott ugyan, aztán valami miatt kitaláltam, hogy miért nem volt elég egzakt és objektív a teszt.
Január során Barni nagyon kezdett érdeklődni a világ iránt, mindent megfigyelt. Ha nem az ő ütemében hoztam ki reggel a szobájából, és nem adtam időt arra, hogy jól megnézze a dolgokat, annak mindig sírás lett a vége. Ugyanakkor ő nem rezzent össze a hirtelen és éles zajokra, nem zavarta a porszívó, nem ijedt meg az ajtócsapódástól...stb. Egyszóval semilyen hanghatás nem tudta kizökkenteni. Erre lettem én figyelmes.
Amikor először említettem az egészet Bocinak, ő simán hülyének nézett! Sikerült azonban a kisördögöt benne elültetni, mert elkezdte figyelni ő is a gyereket. Gondolom azért, hogy találjon olyat, amivel engem meg tudna nyugtatni. Ennek az lett az eredménye, hogy ő is egyre idegesebb lett. Ráadásul, amikor február elején neurológia vizsgálaton voltunk és ott megemlítettük ezt a problémát, az orvos számára sem volt egyértelmű a helyzet. Azt írta Barni papírjára: "bizonytalan hallásmagatartás". Ez aztán betette a kiskaput!
Lábasokat ütögettünk össze a gyerek feje mögött, órákig beszéltünk olyan szülővel, akinek siket gyereke van, felhívtam a szülészetet, hogy mivel vizsgálták a gyerekhallását, beutalót kértem az audiológiára a háziorvostól ...stb Végül elmentünk Vácra egy ismerős fül- orr- gégész főorvoshoz. Barni édesdeden aludt, és mikor a doki az arcától 2 cm-re két fém spatulát összeütött, még csak a szeme sem rebbent. Erre ő azt mondta, hogy elkezdhetjük a kivizsgálás kálváriáját (megbízható eredményt csak egy altatásos vizsgálat hozhat), de ha van bennünk erő és türelem akkor várjunk 6 hónapos koráig!
Úgy döntöttünk tehát, hogy várunk. Bíztuk benne, hogy Barnira egyelőre a vizuális ingerek gyakorolnak nagyobb hatást, már csak azért is, mert mi az első perctől fogva ugyanúgy éltük mellette az életünket, azaz heavy metal-t azért nem hallgattunk, de tévéztünk, mosogattunk, ha ő aludt. Nem csináltunk síri csendet.
Persze figyeltük továbbra is, és próbáltuk tesztelni a hallását. Egy felhúzható fürdőjátékkal sikerült reakciót kicsalni belőle. Egyszer, amikor kinyitottam a pelenkázó szekrényt megláttam a játékot, gyorsan felhúztam. Szárazon elég kereplős hangja van. Barni a pelenkázón feküdt és azonnal összerezzent a hangra! Tekintetével rögtön a hangforrást kereste. Én pedig boldogan hívtam Bocit, hogy elújságoljam neki a dolgot. Este persze meg is mutattam neki hogyan reagál Barni. Végre megnyugodhatunk! Óriási megkönnyebbülés volt!
Barni hallása ma már nem kérdéses. Imádja a zenét, a mondókákat és még azt is, ha én énekelek neki. Pontosan tudja, hogy a hol van CD lejátszó a polcon, mert ha hiányolja a zenét egyértelműen arra néz.
