Az első hónap végén aztán elkezdődött a hasfájós korszak is, ami aztán januárban vált a legkeményebbé!
Másrészt nem tudtam szabadulni a kizárólagos szoptatás gondolatától, legjobbat akartam Barninak. Na meg ma már tudom, hogy belém kódolt versenyszellem miatt nem akartam lemaradni sem a legjobb barátnőm, sem a sógornőm mögött. Mivel Barni karácsonyra már 3340g volt, a hónap, és egyben az év utolsó előtti napján, végül szoptatási tanácsadó segítségét kértem. Nagyon sokat megtudtunk tőle, és miután elment is nagyon jól haladtunk, de aztán jött az este... Szerencsétlen egybeesése a dolgoknak, hogy Barni szinte attól a naptól kezdve esténként produkálta a tipikus kólikás csecsemő tüneteit. Persze addig is voltak a hasfájásra utaló jelek, adtunk is már neki Infacolt, de a tipikus kora este kezdődő nyűglődés addig nem jelentkezett.
Gyakorlatlan szülőként azt hittük ez a nyűglődés a szoptatással függ össze, vagyis keveset eszik a gyerek. A tanácsadó azt mondta - és én is így éreztem - van elég tejem és azonnal hagyjuk abba a tápszer adását, de az esti sírásokat az éhség jelének véltük. Így mivel a szopi után is maradt a sírás, elkezdtük adagolni a műkaját. A gyerek pedig simán túlette magát. Szerintem sokszor már ettől is fájt hasa. Maratoni 3,5 órás szoptatásokkal aztán szépen elértem azt, hogy gyakorlatilag le sem tudtam tenni Barnit.
Tudtuk ugyan, hogy nehéz lesz átállni, de erre egyikünk sem számított. Próbálkoztunk mindennel, amilyen ötletet kaptunk, azt mind bevetettük. Voltak napok, amikor Barni egyáltalán nem "kért"/kapott tápszert, ezért is gondolom, hogy akár sikerülhetett volna...
Az év utolsó napja felemásan telt. Este kezdődött ez extrém műsor, külön szilveszteri kiadásban. Ha elaludt a cicimen, csak az ölemben aludt tovább a szoptatós párnán és mindösszesen 10 percet. Végül éjfél előtt pár perccel dőlt ki apa ölében hason fekve, így a behűtött kölyökpezsgőnk nem veszett kárba:o))) Pezsgőzés után gyorsan ágyba bújtunk aludni és mindketten azon morfondíroztunk mennyire lesz küzdelmes a következő évünk. Eszünkbe jutott az is, hogy egy évvel azelőtt a tetőn állva és a tűzijátékot nézve azt kívántuk, az új év hozzon nekünk egy kisbabát!
