Szóval április 12-én pozitív lett a terhességi tesztem. Hétfő reggel volt, nem nehéz kitalálni miről szólt a napom, a hetem. Nagyjából semmi nem érdekelt, alig tudtam dolgozni.
Ráadásul az én drága barátnőm, aki tudta, hogy elkezdtünk próbálkozni, már kedden reggel hívott: "Neked most kellett megjönnie!?" Alig vártam, hogy elmondhassam neki. Sírtunk mindketten, a munkahelyemen folyton át jártam a szomszéd tárgyalóba telefonálni, nem akartam, hogy a szobámból bármilyen félmondatot elkapjanak a kollégáim, hiszen nagyon sok kérdésem volt a 2 gyerekes barátnőmhöz. Pl: mikor kell orvoshoz menni? Szívem szerint én már rohantam volna!
Végül az első orvosi vizsgálat április 27-én volt, ekkor már stabil szívhangot hallottunk az UH-n. Az a hang! Néztem a monitort, vigyorogtam és közben potyogtak a könnyeim. A Szerelmem ott ült mellettem, nézett rám könnyes szemekkel, majd a monitorra összpontosított, ahol az orvos mutogatta, hogy mit is kell látnunk a mi Kis Maszatkánkból. Végtelenül boldogok voltunk!
A szülés várható időpontjának 2010. december 19-t jelölték meg! Te jó ég! Karácsonyra gyerekünk lesz!
Barninak:
Hallani a szívdobogásod életünk legszebb élménye volt, sosem éreztünk még ilyen boldogságot! Persze sírtunk, de kizárólag az öröm miatt. Óriási hálát éreztem, hogy a legszebb, legteljesebb szerelem után az is megadatik nekünk, hogy szülők legyünk, és én végre ANYA legyek. Már akkor, ott az első UH-s fotón is nagyon szép voltál, és mi azonnal beléd szerettünk.
