Mindig is szerettem volna naplót írni, de sosem voltam elég kitartó. Elkezdeni még csak-csak ment, de aztán mindig lemaradtam. Nem a lelkesedésem hagyott alább, de mindig elsodortak az élet eseményei, így az írás szépen elmaradt. De a nap végén, elalvás előtt az ágyban mindig szépen megfogalmazom azt, amit a naplómba írnék - kár, hogy még nem találták fel az ily módon távirányítható tollat.
Most csak 1 évvel vagyok lemaradva! Valahogyan be kell érjem magam, vagyis a jelen eseményeit. Miért 1 év? Nagyon egyszerű, 2010. április 12-én hétfőn reggel tudtuk meg, hogy gyerekünk lesz, babát várunk, szülők leszünk ...stb. Bár én már vasárnap is tudtam, mert 34 év alatt megtanultam, hogy működik a testem és mivel semmi jele nem volt az ellenkezőjének, én már este tesztelni akartam. Az én drágám azt találta mondani, hogy ha 2 hétig nincs semmi, akkor majd csinálunk egy tesztet. Akkor azt gondoltam, nem normális ez a pasi. 2 hét, 2 órát nem bírok ki, ő meg itt hetekben beszél. De alkut kötöttem vele, legyen néhány nap. Aztán másnap reggel ébredéskor olyat éreztem, amit még addig soha. Ekkor még biztosabb lettem a dologban, de igazi bizonyosságot akartam, így míg életem párja az óracsörgés után szendergett még kicsit, gyorsan elillantam mellőle tesztelni. Nem kellett sokáig várnom az eredményre, szinte azonnal egyértelmű volt. Diadalittas arccal mentem vissza a hálóba és dugtam a szerelmem orra alá tesztcsíkot.
Kár, hogy nem készült rólunk film, elég érdekes arcot vágtunk mindketten, sírtunk majd nevettünk, néztünk magunk elé, majd néztünk egymás szemébe boldogan. Ki akartam futni a világba és elkiabálni mindenkinek! Persze később ez is eljött, de akkor a szüleinket hívtuk fel, ültünk az ágyban, kihangosítottuk a telefont és közöltük anyáinkkal, hogy pozitív lett a terhességi tesztem. Volt nagy öröm és hitetlenkedés a vonal túl végén.
Én már nem bírtam magammal, féltem, hogy nem lesz egyszerű a korunk miatt. Egy idő után már az sem izgatott, hogy az esküvőnk majd csak júliusban lesz. Addig-addig mondogattam az én drága uramnak, hogy nem bírom ki, ha évekig kell próbálkoznunk, hogy nosza márciusban belevágtunk. És azonnal sikerült! Úgy képzelem a mi angyalkánk már régóta várakozott, hogy jöhessen, ott lóbálta a lábát egy felhőn ülve, de sosem őt szólították. Aztán, amikor végre zöld lámpát kapott azonnal itt termett.
SZILÁGYI BARNA 2010 DECEMBER 1-JÉN 14 ÓRA 54 PERCKOR MEGSZÜLETETT!
