Elindult!
Megismételhetetlen pillant volt, Bocival mindketten lélegzett visszafojtva figyeltünk, és közben könnyes lett a szemünk!
Persze voltak már előjelek, hiszen mi is éreztük, ha a kezeit fogva sétáltunk vele, hogy egyre stabilabb, sőt mit több, egyre gyorsabb! Már egy ideje úgy sétálunk vele, hogy csak az egyik kezét fogjuk, és így is képes bejárni az egész udvart. Ugyanakkor nem áll önállóan, mindig valamibe kapaszkodva áll fel, és mindig támaszkodik, vagy kapaszkodik, ha áll.
Aztán a héten ebben is fordulat állt be. Egyik délután, miközben Bocit vártuk haza, felállt a dohányzó asztalnál, én meg csak úgy mondtam neki, hogy ácsi! És a gyerek engedelmesen elengedte az asztalt! Nem tudom mit olvashatott le az arcomról, próbáltam őt nagyon biztatni, mondogattam, hogy nagyon ügyes, meg is tapsoltam. Ez használt-e, ki tudja, minden esetre, ha kissé kibillent az egyensúlyi helyzetből mutatóujjal egy pillanatra megtámaszkodott az asztalon, majd visszalökte magát. Mindezt fülig érő szájjal!
És itt még nem ért véget az aznapi produkció! Egyszer csak felállt a szék mellett, amin Boci ült, én előttük ültem a szőnyegen. Szóltam neki, hogy 'gyere anyához!' és nyújtottam felé a kezem, erre elengedte az apja székét és tett kb 3 pici lépést.
Következő este pedig folytatódott. Arra már nem emlékszem hogyan kezdődött, de egyszer csak szemben ültünk egymással Bocival és próbáltuk Barnit arra késztetni, hogy ide-oda járjon kettőnk között. Mivel nekünk minden pici lépése, megingása nagyon tetszett, tapsoltunk, dicsértük őt, mosolyogtunk rajta, Barni abszolút partner volt a játékban és a leghuncutabb mosolyával járt a kedvünkbe. Mi meg mindenről megfeledkezve boldogan néztük őt, és egymást. Így esett, hogy a videózás is csak később jutott eszünkbe.
 |
| Származási hely: Jár a baba, jár! |
Tegnap este újból leültünk egymással szemben Bocival, hogy rávegyük egy kis önálló sétára Barnit, akivel mellesleg vacsora után alig lehetett bírni, elemében volt, ezerrel pakolt. Szóval neki kezdtünk, egy út apához, egy anyához, majd megint apához, vagy még sem! Kanyarodás, és akkor ő maga is felismerte, hogy ezt most totál egyedül csinálja, és igazából odamegy ahova ő akar! És ment is, keresztül a lakáson, én meg togyogtam utána és kicsit távolabbról terelgettem, mint egy gondos tyúkanyó. Szerencsére ezt is sikerült megörökítenünk, ha bár épp lemerült a fényképezőgép, de akkor Boci gyorsan előkapta a telefonját. Ezért a minőség nem a legjobb, de ez a páratlan higanymozgás értékéből semmit sem von le! íme:
 |
| Származási hely: Jár a baba, jár! |
Napa szerint ilyen mozgást leginkább Bözsi néniél (kocsma) lehet látni:o))) Hát igen kissé pityókásnak tűnik, de nincs kétségem afelől, hogy pár hét és futhatunk utána!
