Már megint le vagyok maradva, de...
Mozgalmas volt a decemberünk is, hiszen nekünk tele van ünnepekkel és ünnepelni valókkal ez a hónap! Barni immár megkezdte második életévét majdnem 9 kg-mal, és majdnem 80 cm-rel. Szóval Töki hízott 1 év alatt 6 kilót (és ez már párizsiból is sok:o))) és nőtt 27 centit, de -ahogy kedvenc főnököm mondaná - még meg kell ennie pár szelet vajas kenyeret!
Mozgás: Barni olyan sebességgel tud mászni, hogy eléggé kell szaporáznom a lépteimet, ha nem akarom, hogy valamit elérjen. Még nem indult el önállóan, néha egy-két lépés előfordul, csakúgy mint a támaszkodás vagy kapaszkodás nélküli állás is csak pár másodpercig jellemző. Viszont egyre többet sétálunk úgy, hogy csak az egyik kezét fogjuk és magunk mellett vezetjük. Persze van, amikor mindkét kis kezecskéjét nyújtja, akkor úgy érzi biztonságban magát, én meg nem erőltetem. Ugyanakkor valahogy az az érzésem, hogy sokkal rendezettebb lett Barni mozgása, és meggyőződésem, hogy ebben nagy szerepe volt a játszóháznak.
Evés: mostanra egyértelműen kijelenthetem, hogy Barni azt eszi, amit mi. Helyesebben igyekszünk olyat enni, amit ő is megehet. Némi jelét vélem felfedezni azonban a válogatásnak, remélem ez nem lesz kritikus! Barni azonban akkor eszik a legjobban, ha sokan üljük körbe az asztalt, hacsak kettesben vagyunk az annyira nem izgalmas már. Szóval megkóstolt ő is mindent karácsonyi menüből is. A virslit meg kérem imádja! Ketchuppal, naná! Felhagytunk a tejmentes diétával is, nincs szükség rá, nem múlnak el tőle a kiütések... sajnos. A rizstejet azonban esti tejnek egyelőre megtartottuk, de szerintem annyira nem ízlik neki, mert max 1,5 dl-t iszik meg a korábbi 2,5-hez képest. Mindegy, januárban rápróbálunk az igazi tejre, hátha az jobban ízlik majd! És el ne felejtsem Barni próbál egyedül kanalazni! Nagyon izgalmas a dolog! Barni kézzel már régóta önállóan eszik, azóta én is beletörődtem a sorsomba, hogy ez bizony nekem elég sok takarítással jár, de bízom benne, hogy mire bölcsis lesz már nagyon pöpec módon megy majd minden. Nos a kanalazás kicsit több takarítással jár ugyan, de Töki nagyon ügyes, szinte kivétel nélkül betalál a szájába, és kis segítséggel meg is tudja meríteni a kanalát az ételben. Két kanállal eszünk, egy van nála és egy nálam. Mert ugye ha ő éppen üres járatot tart és csak nyalogatja a kanalat, akkor be kell segítenem:o))
Fogzás: megvannak felül a ketteskék is, Töki szülinapja alkalmából és karácsonyra/utánra növesztett fogakat, így már 6. fogú. Alul viszont semmi változás, vagyis amik először kinőttek azok persze megvannak, de azokon kívül semmi, de még csak készülődést sem látni. Igaz az alsó kettőt sem láttam készülődni a nyáron, egyszer csak ott voltak! Ezzel szemben a felsők! Már hetekkel, sőt hónapokkal előbb látni, hogy jönni fognak. Ki érti ezt? Ja, fogcsikorgatás továbbra is van, és egyre több eszköze van hozzá!
Beszéd: nagyon igyekszünk újabb hangokat megtanítani vagyis kicsiholni Barniból, de egyelőre vesztésre állunk. Persze azért fejlődik e téren is, mert szerintem a baba és mama szavak használata, vagy kántálása már tudatos, és abszolút tisztába is van a szavak jelentésével. Sőt én a kutyaugatást is tudom azonosítani, a vvvvavvvfa, ami valahogy fonetikusan így fest. És apa-papa is beindult immár jelentéssel megtöltve a szótagokat. Töki ugyanis uzsi után többször körbejár a lakásban, de mindig a bejárati ajtónál köt ki, ahol ppapaapapapa kántálásba kezd. És teszi ezt mindaddig, amíg a papi haza nem ér.
Alvás: még mindig kétszer alszik napközben a korábban beállt rend szerint. Igaz hónap közepén megpróbáltuk az egy alvást, de nem volt menő. Így marad ez, én meg alkalmazkodom. Kicsit el van így tördelve a napunk, de ez van. Volt két nehéz éjszakánk is, amik a fogzással hozhatók összefüggésbe. Érdekes, hogy ilyenkor sem ébred fel igazán, inkább félálomban sírdogál és ilyenkor csak úgy jó, ha mellette vagyok. Nem kell őt ki vennem feltétlenül az ágyából, de mellette kell lennem. Na már most, ha én vágyom egy kis összebújásra és mondjuk délután én is lefeküdnék vele, hiába minden nem alszik velem, mellettem, csak a saját ágyában.
Ügyességi repertoár: annyit fejlődött ebben a hónapban, hogy most már be kellett iktassam ezt a bekezdést is. Töki napról napra mutat új dolgokat. A teljesség igénye nélkül: imádja csavargatni a kupakokat, számomra nagy dolog, hogy simán rátekeri az üvegre a tetejét. Mutatja, hogy fúj a szél, a kis szájával csücsörít, igaz néha szívja a levegőt és nem fújja. Itat, etet bennünket és Döme babát is. Megfésül, ha kezébe adom a hajkefét, mossa a fogait, mindent betesz valamibe és ki is veszi. A szülinapjára kapott házikó formaválasztós részét is egyre ügyesebben használja. Ha megmutatom mit hova kell tennie, oda is teszi. A legjobb, hogy magától meghúzza a plüss béka pompomját, ami az agyára van kötve és zenél. Már régóta tanítom neki, amikor felébred, most csak annyit kell mondani, hogy énekeltesse meg a békát és már húzza is. Sőt, ha az első kiáltására nem megyek be akkor ezzel is jelez. Reggel halljuk a babyphone-n keresztül, ahogy zenél a béka. Na kérem, a milord csenget! Tudja hogyan kell bekapcsolni a mosogatógépet, és nem téveszti össze a két gomb sorrendjét! Tud kacsintani, persze két szemmel és csettint is hozzá a nyelvével. És persze koccintani is kell vele szinte állandóan. Becsukja az ajtót, ha kérem és így tovább. Már a könyvek is felkeltették az érdeklődését, de egyelőre még csak lapozgatja, pedig próbáljuk ölbe venni és magyarázni mit lát a képeken.
Az ünnepek előtt volt egy kis hasmenése, vagy inkább kicsit lágyabb és több volt a cucc, mint a szokásos. Ezt inkább a fogzás számlájára írom, és nem tekintem igazán betegségnek, mert semmi más tünete nem volt. Nem szabad azt sem kihagynom, hogy megkezdődött Barninál is a pakolós és a mindenre felmászik korszak! Mondjuk rendes gyerek, mert, amit levesz a polcokról, azt vissza is akarja tenni több-kevesebb sikerrel. Így esténként, ha már alszik nekem újabb feladatom van: mindent visszarakni a helyére, hogy másnap Töki újult erővel lerámolhassa!
Pakolós és kanapéra felmászós képek:
Mindazonáltal nagyon várjuk a havat, hogy kipróbálhassuk végre a szánkót, amit a Nagymamától kapott. A lakásban már tartottunk neki bemutatót, azt élvezte, ezért igazán kíváncsiak vagyunk mit szól majd a hóhoz...ha lesz.
