Szombaton családilag is megünnepeltük Barni első szülinapját. Igaz én nagyobb bulit terveztem, de hát így sikerült. Csak Nagyi és Napa volt a vendégsereg. Anyukám sem volt itt, mert még mindig nem épült fel a műtétből, Katáék Németországban, barátnőméknél vendégek külföldről... emiatt kissé szomorú voltam, és olyan érzés tört rám, hogy csak nekem fontos ez az egész. De a lelkesedésem ettől nem hagyott alább, igen is mindent szuperül akartam megcsinálni. A lakás feldíszítve, a lufikból készült girland már az ajtóban fogadta az érkezőket.
Engem persze leginkább a torta foglalkoztatott. Macitortát akartam csinálni. Esténként, ha nem tudtam aludni, azon gondolkodtam hogyan fogom elkészíteni. Végül azt hiszem jól sikerült, persze van még mit tanulnom, de azért elsőre ez sem volt rossz. Még pár szülinap és 3D-s formatortákban gondolkodhatom:o))) Mellesleg a torta vanília pudingos gesztenyekrémmel és meggyzselével készült piskóta volt, cukormázzal bevonva.
A buli az ünnepi ebéddel kezdődött. Alighogy Nagyiék megérkeztek Barni is felébredt. Barnival mindig élményszámba megy minden étkezés, így a mostani is. Annyit nevettünk rajta, ő mindent megkóstolt és jól be is lakmározott. Bőrös, csontos malackarajt sütöttem, Barni pedig élvezettel rágcsálta a ropogósra pirult malacbőrt:o))) Egy elegáns mozdulattal ellopta Boci tányérjából a sült bőrt és már csócsálta is! Mint egy igazi főúr, kissé elfeküdve a székben! Majd megszakadtunk röhögéstől! Nekem pedig az jutott eszembe, hogy ha ezt Papó és apukám láthatták volna!
A gyertyafény újra elvarázsolta Tökit. Amikor elfújtuk a lángot, és elé toltam a tortát hirtelen az sem tudta mit tegyen vele, de aztán belenyúlt, és már meg is szabadította a Macit a szájától! Kapott egy szeletet, és ahogyan azt ette! Olyan jóízűen tud falatozni, hogy komolyan bárki étvágya megjönne, ha látná. Szerintem olyan jól lakott, hogy majdnem kipukkadt a hasa. De így is kell, egy szülinaposnak minden tekintetben élveznie kell a napot, az ő nagy napját!
Aztán jöttek az ajándékok! Barni kapott egy nagyon szép húzogatós kis kocsit három nagyon kedves figurával Nagyiéktól és egy játéktelefont, amit nem is adtunk oda neki, mert előbb megkapta a tanuló asztalt, Katáék ajándékát. Na ez igazán jó választás volt, van rajta telefon, ami mindenféle hangot ad ki, zongora, ami három hangon brekeg (nem tévedés!) mindenféle pörgettyű, meg forgattyú és meg is lehet fordítani az asztallapot, amin pedig építeni lehet és rajzolni. Szóval szuper!
A party tehát végül is nagyon jól sikerült, Tökinek oly mindegy volt hányan voltunk, neki leginkább az számított, hogy körülötte forgott a világ! Egy pedig biztos, az én világom és Boci világa mindig is körülötte fog forogni.
Még sok-sok boldog születésnapot kicsi Barni!
A buli képei:
