A második bejegyzést a januárunkról a PÓLYÁ-nak szánom. Hogy miért? Mindjárt kiderül.
Bőszen számoltuk hát a perceket Barni 6 hetes koráig, és bíztunk abban, hogy nála a kólika a tankönyvi 6-7 hetes korig tart majd. Ez mondjuk nagyjából be is jött, ennek ellenére az altatás kérdése nem oldódott meg. Volt, hogy 2,5-3 órát ültem benn félhomályban a gyerekszobában az esti szoptatás után és énekelve, ringatva próbáltam elaltatni. Mondanom sem kell teljesen sikertelenül. Bevezettük az esti rendszeres fürdetést. Addig csak 2 naponta fürdettük Barnit, mert borzasztóan száraz volt a bőre a születés után. Igyekeztünk minden nap mindent ugyanúgy ugyanakkor csinálni. A nappalok kezdtek alakulni, mert szinte minden nap levittem sétálni akár milyen hideg is volt. A babakocsiban mindig elaludt, és egy óra séta után a teraszon még tovább aludt. Így én is egy kis lélegzetvételhez jutottam, volt időm a házimunkára is.
Bocival sokat vitatkoztunk a séta ügyön, mert folyton rosszak voltak akkor a légszennyezettségi adatok. Én mindig azzal érveltem, hogy a város szélén, a Duna parton csak nem lehet olyan rossz a helyzet. De a legfontosabb érvem az volt, hogy végre alszik.
Aztán elkezdődött január utolsó hete, és már korán reggel havazott!!! Totálisan el voltam keseredve, hogy nem tudunk lemenni és akkor most mi lesz, nem fog aludni! Délelőtt végig azon morfondíroztam, hogy mit csináljak. És akkor bevillant! Barni igazából sosem a hideg levegőn aludt el, hanem rendes gyerek lévén végig üvöltötte az öltöztetést, aztán amikor már annyi ruha volt rajta, hogy moccani sem tudott betettem a mózesbe. Én még ezután öltöztem fel, és ezután raktam össze a babakocsit. Ekkor ő már édesdeden aludt. Szóval a lényeg, jöttem rá, hogy úgy be legyen bugyolálva, hogy ne tudjon mozogni. Ekkor jutott eszembe a PÓLYA, amit Kata küldött és mikor megláttam a csomagban nem is tudtam mi az. Hát ez a pólya lett a legjobb barátunk attól naptól kezdve, egészen március közepéig - akkor Barni kinőtte, és már egyébként is tudott végre aludni, és ami a legfontosabb magától tudott elaludni!
Tehát, amikor eljött az alvás ideje bepólyáztam a gyereket, betekertem még a vastag takarójába is - biztos, ami biztos alapon, nehogy mozogni tudjon:o))) - és elaludt! Aludt 4 órán keresztül. Tényleg biztosra mentem, mert nem a kiságyba vagy a bölcsőbe tettem le, hanem a babakocsi mózes részébe, csakhogy olyan legyen mintha... Amikor már 1 órája aludt boldogan hívtam mindenkit és újságoltam el mire jöttem rá. Az igazi főpróba aztán este következett el! Reménykedéssel vegyes kíváncsisággal vártam az estét, el fog-e majd aludni? Működött!
Este 8-kor Barni aludt! Hirtelen azt sem tudtuk mit kezdjünk az így felszabadult idővel. Azt hiszem legalább 2 héten keresztül még izgultam minden este, hogy menni fog-e, de aztán egyre magabiztosabb lettem. Ez a felfedezésem jót tett az önbecsülésemnek is, talán még sem csinálom olyan rosszul. A legfontosabb, hogy végre volt időnk egymásra, szépen lassan kezdett helyreállni az életünk.
Napközben sem kellett már a Duna parton fagyoskodnom, hanem csak pólyáztam és a hálószobába tett bölcsőben 4 órákat aludt. Mondanom sem kell a pólyát mindenhova magunkkal vittük.
Bugyolálva:
