Húha, most vagyok csak igazán lemaradva a havi beszámolóval. Persze fejben már megírtam többször is,de annyi minden volt a hónap elején, hogy felsorolni is nehéz lenne.
A 10 hónapos vizsgálatra szeptember 29-én került sor. Barni 8260 g-ot nyomott, és jó közelítéssel 74 cm lehetett. Azért írom így, mert lehetetlen őt megmérni, egyfolytában izeg. Sokszor elnézem tanácsadáson vagy babaúszáson, hogy egyes babák milyen nyugodtak és simán tűrik a pelenkázást, öltöztetést. Hát Barni egy sajtkukac, neki állandóan benne van a boogie a lábában, sőt electric-boogie az egész testében. És hiába érkezett meg ebben a hónapban a hideg is a több réteg ruha inkább csak bosszantja, de egyáltalán nem lassítja. Én meg hatszor leizzadok, mire a harisnya, a nadrág, a pulcsi, a kabát, sapka, cipő, sál felkerül.
Ez történt ebben a hónapban:
Mozgás: Töki egyfolytában mozog. Kúszás már alig-alig van, szinte el is tűnt, de úgy mászik, mint a gép. Mászva lehet vele fogócskázni, elgurítok valamit előtte, majd amikor kimondom a varázsszót, hogy enyém lesz pl a labda azonnal neki iramodik, én meg mászok utána - esténként jó pirosak a térdeim. Hiába na, nem nekem való már ez, de mit számít, ha közben jókat nevetünk. Az állás is tökéletesedett, de kapaszkodás nélkül még nem megy. Egyszer talán már láttam kb 3 másodpercre, hogy elengedett mindent, de aztán észbe kapott. Igaz alig kapaszkodik már, szinte éppen csak két ujjal fogja a nadrágomat és feláll, majd leguggol. Ha van kapaszkodója elég nagy távokat megtesz lépegetve, a konyhabútor mellett oda-vissza osonkodik. A dohányzóasztal tetejére simán felmászik és már ostromozza a kanapét is, de az egyelőre még magasnak bizonyul. Bár ha rá tud lépni valamelyik játékra vagy ránk, akkor 1 másodperc alatt fenn is van. Úgy tűnik sikerült megtanítani neki azt is, hogy lefelé nem fejjel előre kell jönni, az ágyunkról már nagyon szépen lemászik egyedül is.
Evés: Az ételek iránti rajongása töretlen, oly annyira, hogy szinte már csak azt hajlandó megenni, amit mi. Nagy fejtörés volt ez nekem ebben a hónapban. A védőnő ugyanis azt mondta, hogy mivel nincs elég foga vacsira is inkább főzeléket kapjon. Na már most, így jó pár hét kiflizés után az átszoktatással vért izzadtunk, és vesztettünk. Amikor már délben sem akart főzeléket enni, még a kedvenceit sem, úgy döntöttem nem kínzom tovább. Persze igaza van a védőnőnek, a pelusban én is látom, hogy a darabos kaja sokszor ugyanúgy jön ki is, de attól tartottam, hogy ha folytatom erőnek erejével a főzelékesdit, esetleg elveszem a kedvét az egész evéstől. A másik dolog, ami fejtörést okozott, hogy nem lehetett vele együtt enni, mert ha mást látott a mi tányérunkban, akkor tutira nem kellett, amit neki főztem. Tehát először mindig ő evett és csak utána én, persze ez nem szegte kedvét, hogy az enyémből kapja a repetát. Ha viszont ebéd után mentünk valahova én inkább nem ebédeltem, csakhogy a délutáni alvásra hazaérjünk. Mondanom sem kell ilyenkor estére én már csak kóvályogtam. Szóval továbbra is együtt eszünk és próbálok mindig olyat és úgy főzni, amit ő is megehet, és amihez lehetőleg használhatja a kezét. Mert neki ez is fontos, ő önállóan akar enni.
Fogzás: Végre három fogú lett Barni október 23-án. A bal felső egyes kibújt, mondjuk jó sokáig készülődött. Bár az alsók egy nap különbséggel jöttel elő, a jobb egyeske még mindig az ínye alatt szunnyad, csak úgy mint a felső ketteskék, és alul is duzzadtabb az ínye több helyütt. Biztos kell megint legalább 2-2,5 hónap mire teljesen kinő az a fog, és ha közben a másik is kibújik még akkor is elég murisan fog kinézni 3 kinőtt foggal.
Beszéd: Barni tökéletesen tudja utánozni a halacskát, azaz hangtalanul tátog. Nagyon cuki! Ügyesen ismételget kétbetűs szótagokat, de a kedvenc szavak még mindig a baba, a mama, esetleg papa és számomra teljesen egyértelmű nem. Ha pápázik - ami elég esetleges - akkor viszont nem mondja, hogy pá, de még csak hasonlót sem. Annál inkább vigyorog a produkcióhoz. Új tudománya, hogy szájával ó betűt formázva szívja és fújja a levegőt, hang nem mindig jön ki, de ez az egész nagyon tetszik neki. Borzasztó jelentőségteljes arcot tud ehhez vágni, és persze az attrakció többnyire akkor történik, ha nagyon szerel valamit. És sikítozik, de olyan erősen, hogy az már dobhártya szaggató. Volt 3 napunk, amikor egyfolytában sikítozott, ha jól érezte magát, ha nem. Már felállt a hátamon a szőr, azt hittem sosem lesz vége! Mert 5 percig még muris és röhögsz rajta, 10 percnél már azt gondolod, hogy oké-oké, csak most már hagyd abba gyerekem, 15 perc után ezt el is mondod neki, 20 perc után még mindig mondod neki, 30 percnél feladod! +1 nap után pedig mehetsz Brad Pitt filmjébe zombi statisztának!
Alvás: Nagy esemény, hogy Barni átállt a napközbeni két alvásra. Ez viszonylag könnyedén ment, bár néhányszor előfordult, hogy reggel is le kellett őt tenni, mert egyszerűen elborult. Szóval délelőtt csak a tízórai után megy aludni úgy 10 és 11 között. És kérem, csoda is történt, mert ilyenkor akár 2 órát is alszik, de egy óra az tuti. Azt azonban még mindig nem értem, hogy ha éjjel alszik egyben 11-12 órát, hogyan tud másfél óra ébrenlét után ismét aludni. Mert úgy érzem, ha ugyanúgy letenném őt, mint korábban, simán tudna aludni. Én gonosz pedig nem hagyom. Délután aztán 15-16 óra között megy aludni, de ekkor már rövidebbet, átlag 45 perc a penzuma. Néha, szerencsémre, kicsit hosszabb is sikerül. Az óraállítás azonban nem viselte meg különösebben, 2 napi kicsit korábban kelt reggel, de aztán visszaállt.
És kérem megvan az első cipő is! Igaz ennek még inkább az időjárás az oka elsősorban, de azért már lépeget is benne, igaz a kezét még fogni kell. Persze először nagyon furcsa volt neki, és azonnal leszedte a lábáról, mostanra azonban már megszokta.
El sem hiszem, hogy ilyen nagy fiú már, hiszen csak pár nap választ el bennünket az első szülinaptól. Hát igen kérem, onnantól már az éveket számoljuk csak!
A mindjárt 1 éves fotói:
