Szerencsére Barni ezidáig még sosem volt beteg, még csak egy kis orrfolyás sem fordult elő!
Mégis mióta megtudtam, hogy a pocakomban van aggódom érte. Néha teljesen feleslegesen és minden indok nélkül, néha pedig...
Legelőször még a kórházban, a születése másnapján hozták rám a frászt. Éjjel érthető módon nem volt velem, hiszen nem szabadott még felkelnem, így reggel amint mozogni tudtam alig vártam, hogy érte mehessek. Aznap elég későn ért véget a babáknál a vizit, addigra anya is beért hozzánk a kórházba. Alig hogy elhoztuk Barnit a csecsemő részlegből elkezdődött a mamák vizite is. Már éppen kifordult az orvosi csapat a szobánkból, amikor az osztály gyerekgyógyász főorvosa felém fordult és azt mondta, hogy Barnit mindjárt elviszik kardiológia vizsgálatra, mert néhány extra ütést tapasztalt nála! Szerinte azonban csak újszülött alkalmazkodási probléma, és el fog múlni. Hát... Még jó, hogy anya már ott volt, értette, hogy miről beszél a doktornő, és kérdezett.
Szerencsére a kardiológia vizsgálat a doktornőt igazolta - azért azt a néhány órát kihagytam volna az életemből. Végül visszahívtak bennünket 4 hetes kontrollra, amin szintén nem volt probléma, de azért még félévesen vissza kellett mennünk:o)))) A saját háziorvosunk is megvizsgálta Barnit, amikor hazajöttünk a kórházból, ő már akkor sem észlelt semmit.
Még egy felvonás vár ránk majd Barni féléves korában.
