Végre megjött a párja a bal alsó kettesnek is! Azt hiszem tegnap volt a napja, de Töki tegnap nem nagyon akarta engedni, hogy turkáljak a szájában, és egyszer sem tudtam, még nevetés közben sem, úgy fordítani, hogy lássam.
Erre ma reggel kapóra jött egy kis sírás - szájba vágta magát a konyhaszekrény ajtajával, na nem nagyon, mert ott álltam és a lábam tompított - végre beláttam Töki szájába. És ott van, hurrá! Igaz mára már megint jól aludtunk. Péntek és vasárnap éjjel ugyanis hajnali 3-tól 5-ig Barni szobájában szunyókáltam én is a padlón (mivel nem fér be egy kanapé, és egyszerűbb ott maradni, mint 2 percenként járkálni). Nem ébred fel ilyenkor sem a drága, de álmában ha kicsit nyűszít és csitítgatom, megsimizem, azonnal megnyugszik. Aztán hajnali 5 körül újra mélyen bealszik. Szombat hajnalban még a kezecskéjét is kidugta a rácson és megfogta az én kezem, úgy aludt el.
Eddig tehát Töki jól tűri a fogzással járó fájdalmat, egyszer talán már adtam neki fájdalomcsillapítót és párszor bekentem az ínyét, de szerencsére nincsenek átvirrasztott éjszakák, vagy végig sírt nappalok. Csak bízni tudok benne, hogy a rágófogak sem okoznak majd sokkal nagyobb gondot.
